A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
III. fejezet. Hozzászólások
sikerült pótolnunk. Most először áll rendelkezésünkre egy összefüggő tudományos igényű összegezés az 1919-es Somogy megyei eseményekről. Ezt tartom tudományos ülésszakunk legnagyobb és leghasznosabb eredményének. El kell ismernünk, hogy kutatóink, történészeink elismerésre méltó s értékes munkát végeztek. Meggyőződésem, hogy munkájuk eredménye maradandó lesz, és nemcsak a jelen, hanem a jövő számára is. Tanácskozásunknak nemcsak ünnepi jellege volt, hisz nem is csak ezt tűztük ki célul. Tartalmánál fogva hozzásegített bennünket ahhoz, hogy az 1919-es — elsősorban Somogy megyei — eseményeket mélyebben és részletesebben megismerjük. Sok olyan esemény, dokumentum s adalék került (felszínre, amit eddig egyáltalán nem, vagy nem pontosan ismertünk. Mindezeknek a felkutatása és feldolgozása hozzájárult ahhoz, hogy ismereteink bővüljenek, hogy jobban megértsük azokat az eseményeket, melyek a Tanácsköztársaság idején zajlottak le a megye területén. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ma többet tudunk és ismerünk a megye 1919-es történetéből, mint egy évtizeddel ezelőtt. S ehhez ez a történész jubileumi ülés nagyban hozzájárult. Fel kell, hogy figyeljünk egy másik igen örvendetes jelenségre is. Az ülésszak előkészítésének időszakában és itt magán az ülésszakon, a felszólalások folyamán bizonyosodott be, hogy milyen nagy azoknak a száma, akik helytörténeti kutatómunkát végeznek a megyében. A felszólalások jól kapcsolódtak a referátumokhoz és kiegészítették, gyarapították ismereteinket. Erre alapozva, a jövőben arra kell törekednünk, hogy ösztönözzük és segítsük kutatóinkat a további munkájukban, ezen túlmenően bízzuk meg őket más témák kutatásával is. Kutatóink, történészeink legyenek meggyőződve arról, hogy támogatunk és segítünk minden egészéges és hasznos kezdeményezést. Hely- történészeink dolgozzanak tovább, hisz a jelentős eredmények ellenére sem kockáztathatjuk meg azt a kijelentést, mintha az 1919-es események kutatását befejezettnek tekintenénk. Ellenkezőleg, a meglévő eredményekre alapozva, kutassanak tovább, hogy még gazdagabbbá, még teljesebbé váljon a Tanácsköztársaság történelme. Nem valószínű, hogy az alapvető kérdésekben újat tudnánk mondani, de részkérdésekben igen. Meghívónkon mottóként idéztük Lenin szavait, melyet 1920. júliusában mondott a Komintern II. kongresszusán és amely így hangzik: »Egyetlen kommunistának sem szabad elfelejtenie a Magyar Tanácsköztársaság tanulságait.« Ezek a lenini szavak nemcsak akkor, hanem ma is érvényesek. Ezen a jubileumi ülésszakon csak meghatározott számú hallgató vehetett részt. Most már a mi feladatunk gondoskodni arról, hogy az itt elhangzottakat minél többen megismerjék a (megyében, elsősorban azok, akik a hallottakat a mindennapi munkájukban hasznosítani tudják. Ebből a meggondolásból kiindulva döntött, már az ülésszak előkészítő szakaszában úgy a 'Megyei Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága, hogy a tudományos ülésszak anyagát kötetben a nyilvánosság rendelkezésére bocsájtja. Befejezésül szeretném megköszönni előadóinknak, korreferenseinknek és mindazoknak a munkáját, akik azon fáradoztak, hogy ülésszakunk 296
