A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
III. fejezet. Hozzászólások
nák«. Ez az értékelés a polgári kornak megfelelt, de messze volt az igazságtól. A parasztmegmozdulásokkal eg'yidőben különböző polgári pártok is mozgolódtak, ellenforradalmi hangulatot szítottak. A Nemzeti Tanács a parasztmozgalmakkal szemben igen, de az ellenforradalmi szervezkedés ellen nem lépett fel következetesen. A közrendet, köznyugalmat nem tudta biztosítani a nemzetőrség. Elsősorban a paraszti mozgalmak elfojtására Budapestről, Pécsről nemzetőr-különítményeket kértek. Budapestről 5 tisztet és 130 nemzetőr-tengerészt vezényeltek Somogyba, illetve Kaposvárra. Pécsről érkezett egy ilyen nemzetőr-különítménnyel a későbbi Latinca-gyilkosok egyike: Jamrich János is. December 17-én érkezett Kaposvárra 40 csendőr is, akik csak január 28-tól kezdték a szolgálatot ellátni. A parasztok ösztönös forradalmi megmozdulásait elfojtva, a kormány az egész megyére statáriumot rendelt el. A decemberi események után a nemzetőrséget megszüntették, s újólag elrendelték a polgárőrség szervezését. A nemzetőrség kaposvári csoportjának vezetőjét dr. Stecz Lászlót leváltották, és Székesfehérvárra helyezték. Az utasítás szerint december 20-ig bezárólag kellett megszervezni a polgárőrséget, ami december 19-én be is fejeződött. December 21-én már a rendőrség létszámát is felemelték 7:1 főre. Ezzel egyidőben a munkástanács ismét szervezi a munkásőrséget. A munkásőrség kivált a polgárőrségből és létszáma is emelkedett. Most már a nemzetőrségtől független fegyveres szerve lett a pártnak. A munkásőrségbe a párt hívó szavára egyre többen léptek be munkások, parasztok és forradalmi diákok. A heterogén nemzetőrség és nemzetőri különítmények tagjai részint hivatásosokból, másrészt munkanélküliekből, lumpenproletárokból, tengerészekből szerveződött. Fő feladatuknak a legforradalmibb falvak megszállását és leosendesítését tekintették. Komolyabb forradalmi megmozdulásokkal szemben azonban kevésbé tudták őket felhasználni. A polgárőrség a nemzetőrségnél viszonylag megbízhatóbb volt a polgárság szempontjából, mivel azonban elsősorban kispolgárok, köz- tisztviselők voltak benne, aktivitása csekély volt. A rendőrség szervezte védőrség súlya, hasonlóan a nemzetőrséghez, csekély jelentőségű volt. A belső karhatalmi feladatok megoldására, a közbiztonság védelmére, az esetleges ellenforradalmi megmozdulások leverésére 1919. február 28-án megkezdték a Kaposvári Munkászászlóalj szervezését. A szervezés március 21-e, a Tanácsköztársaság kikiáltása után nagy lendületet vett. A iMunkászászlóaljat Beksics Olivér parancsnoksága alatt lévő 19., és a 44. ezred pótkeret állományából kezdték szervezni. A zászlóaljba toboroztak szervezett munkásokat, szegényparasztokat és diákokat. Februárban Kaposváron már nem volt sorkatonaság, hanem az SZDP irányítása alatt lévő munkásőr zászlóalj, a munkás polgárőrség, mintegy 800 fővel tartotta fenn a rendet. 269
