A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

I. fejezet. Előadások - Hajdu Tibor: Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei

megalakulása 1918. november 24-én. A kommunista párt tevékenysége ebben az időszakban sikeres és egyértelmű. Taktikájának helyességét az eredmény minden érvelésnél világosabban igazolja. Amiben némileg kor­rigálni kell a kialakult képet, az a baloldali szociáldemokratákhoz való viszonya. Történetírásunk általában régebben sem becsülte le a baloldali szociáldemokraták szerepét a forradalomban, de nem vette eléggé te­kintetbe, hogy ez a baloldal 1919 elejétől egyre inkább önálló, bár szer­vezetlen erőként lép fel, a Katonatanács, illetve Pogány—Moór—Feld- mann-féle vezető csoportja pedig teljesen önálló politikát folytat, amely meglehetősen hasonló a német függetlenek balszárnyának irányzatához. A kommunisták februári letartóztatása ellen a baloldal nem emelte fel szavát, de nem is támogatta, miután a provokáció hátterére fény derült. Még Kunfi is állást foglalt a kommunisták védelmében, a baloldal pedig március elejétől több kérdésben saját, önálló irányvonalát követte. (Tár­gyalás a kommunistákkal, termelőszövetkezetek szervezése földosztás he­lyett, államosítás megkezdése, mindenekelőtt pedig a választások boj­kottja és tiszta szocialista kormány alakítása.) A baloldali szociáldemokraták aktív fellépésének ez ötven év előtti márciusi napokban, nagy része volt a magyar vidék forradalmának új fellángolásában. Egy sor vidéki város, többnyire megyeszékhely munkássága elűzte a polgári pártokhoz tartozó főispán-kormánybiztosokat, és direktóriumot alakított, mint Kaposvárott, Szekszárdon, Szegeden vagy pedig kierő­szakolta szociáldemokrata főispán kinevezését, ami az adott helyzetben végeredményben éppúgy a munkástanács hatalmát jelentette, mint a di­rektórium-alakítás, bár az azzal járó tömegmegmozdulásoknak az indif­ferens tömegekre gyakorolt mozgósító hatása nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy Miskolcon vagy Kaposvárott már ekkor proletárdiktatúra lett vol­na, hiszen a diktatúra állami egységben képzelhető csak el, de minden esetre döntő súlyt adott a kettős hatalom népi ágának, és előre megala­pozta a fővárosban március 21-én történtek vidéki bázisát. Nagy lépés a forradalom útján az e napokban kibontakozó termelő­szövetkezeti mozgalom. Történetének feltárására éppen Somogy történé­szei tették a legtöbbet, ezért csupán két általános megjegyzést engedje­nek meg. Az egyik, hogy bár ez a mozgalom végül egy hibás agrárpoli­tika részévé lett, indulásakor, tehát február végén és március első felé­ben igen pozitív szerepe volt, mert súlyos csapást mért a Károlyi ellen is készülő ellenforradalom egyik fő erejére: a nagybirtokosokra. A má­sik megjegyzés, hogy kár azt vitatni, mint egy Vas megyei lap tette a múltkor, vajon Sárvárt illeti az elsőség vagy Kaposvárt, hiszen a mozga­lom egy központból: a baloldali vezetés alatt álló földmunkás szövetség­ből indult ki, amelynek persze nem volt mindenütt olyan kiváló titkára, mint La tinca Sándor. (Zárójelben hozzátehetjük: támogatta a földmun­kásszövetséget a gazdatisztek szervezete is, s nem önzetlenül.) Az osztályharc kiéleződése és a bebörtönzött kommunisták növekvő népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy a március tizediké utáni napok­ban az SZDP-ben a baloldal ragadja magához a kezdeményezést. A bal­oldalt határozott fellépésre ösztönözte a választások kiírása április 13­22

Next

/
Thumbnails
Contents