A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
I. fejezet. Előadások - Hajdu Tibor: Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság története kutatásának újabb eredményei
megalakulása 1918. november 24-én. A kommunista párt tevékenysége ebben az időszakban sikeres és egyértelmű. Taktikájának helyességét az eredmény minden érvelésnél világosabban igazolja. Amiben némileg korrigálni kell a kialakult képet, az a baloldali szociáldemokratákhoz való viszonya. Történetírásunk általában régebben sem becsülte le a baloldali szociáldemokraták szerepét a forradalomban, de nem vette eléggé tekintetbe, hogy ez a baloldal 1919 elejétől egyre inkább önálló, bár szervezetlen erőként lép fel, a Katonatanács, illetve Pogány—Moór—Feld- mann-féle vezető csoportja pedig teljesen önálló politikát folytat, amely meglehetősen hasonló a német függetlenek balszárnyának irányzatához. A kommunisták februári letartóztatása ellen a baloldal nem emelte fel szavát, de nem is támogatta, miután a provokáció hátterére fény derült. Még Kunfi is állást foglalt a kommunisták védelmében, a baloldal pedig március elejétől több kérdésben saját, önálló irányvonalát követte. (Tárgyalás a kommunistákkal, termelőszövetkezetek szervezése földosztás helyett, államosítás megkezdése, mindenekelőtt pedig a választások bojkottja és tiszta szocialista kormány alakítása.) A baloldali szociáldemokraták aktív fellépésének ez ötven év előtti márciusi napokban, nagy része volt a magyar vidék forradalmának új fellángolásában. Egy sor vidéki város, többnyire megyeszékhely munkássága elűzte a polgári pártokhoz tartozó főispán-kormánybiztosokat, és direktóriumot alakított, mint Kaposvárott, Szekszárdon, Szegeden vagy pedig kierőszakolta szociáldemokrata főispán kinevezését, ami az adott helyzetben végeredményben éppúgy a munkástanács hatalmát jelentette, mint a direktórium-alakítás, bár az azzal járó tömegmegmozdulásoknak az indifferens tömegekre gyakorolt mozgósító hatása nélkül. Ez nem jelenti azt, hogy Miskolcon vagy Kaposvárott már ekkor proletárdiktatúra lett volna, hiszen a diktatúra állami egységben képzelhető csak el, de minden esetre döntő súlyt adott a kettős hatalom népi ágának, és előre megalapozta a fővárosban március 21-én történtek vidéki bázisát. Nagy lépés a forradalom útján az e napokban kibontakozó termelőszövetkezeti mozgalom. Történetének feltárására éppen Somogy történészei tették a legtöbbet, ezért csupán két általános megjegyzést engedjenek meg. Az egyik, hogy bár ez a mozgalom végül egy hibás agrárpolitika részévé lett, indulásakor, tehát február végén és március első felében igen pozitív szerepe volt, mert súlyos csapást mért a Károlyi ellen is készülő ellenforradalom egyik fő erejére: a nagybirtokosokra. A másik megjegyzés, hogy kár azt vitatni, mint egy Vas megyei lap tette a múltkor, vajon Sárvárt illeti az elsőség vagy Kaposvárt, hiszen a mozgalom egy központból: a baloldali vezetés alatt álló földmunkás szövetségből indult ki, amelynek persze nem volt mindenütt olyan kiváló titkára, mint La tinca Sándor. (Zárójelben hozzátehetjük: támogatta a földmunkásszövetséget a gazdatisztek szervezete is, s nem önzetlenül.) Az osztályharc kiéleződése és a bebörtönzött kommunisták növekvő népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy a március tizediké utáni napokban az SZDP-ben a baloldal ragadja magához a kezdeményezést. A baloldalt határozott fellépésre ösztönözte a választások kiírása április 1322