A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a Tanácsköztársaság idején
tott lépést az eseményekkel. Feltételezésünk szerint május közepéig az iskolák államosítása — a szerbek által tmegszállt barcsi és szigetvári járás iskoláinak kivételével — gyakorlatilag megtörtént, csupán a szabály- szerű leltári átvétel húzódott át a következő hónapokra. Az iskolák átvételének előírt lebonyolítását már a megyei művelődési osztály szervezte. Május 20-án tartott alakuló ülésén Hudra bejelentette, hogy »május 22-én a megye területén ténylegesen az állam kezébe mennek az iskolák.«81 A június 21-i második ülésen pedig már azt jelenthette, hogy »Somogybán az összes iskolák államosítása megtörtént.«82 A megyei művelődési osztály —• a közoktatásügyi népbiztos június végi körrendeleté alapján —• július 6-án kimutatást terjesztett fel a köztulajdonba átvett nevelési és közoktatásügyi intézményekről.83 Bár ez a kimutatás nem maradt fenn, más forrásokból megállapítható, hogy az államosítás Somogy megyében 240 község és a hozzájuk tartozó puszták 193 római katolikus, 72 református, 26 evangélikus, 9 izraelita, 12 községi, 14 uradalmi és 1 magán iskoláját érintette: összesen 327 elemi iskolát, a megye magyar kézen maradt iskoláinak 94,7 százalékát. A megye 20 óvodája közül a 10 katolikus és 7 községi óvodát; valamint 11 községi polgári iskolát.84 A rendelkezésünkre álló levéltári adatok és a korabeli sajtó szerint az államosítás végrehajtása sehol nem ütközött nyílt ellenállásba. A megye pedagógusainak nagy része őszinte meggyőződéssel, aktívan vett részt ebben a munkában. A megyei művelődési vezetők és a szakszervezet helyi csoportjai az iskola és az egyház szétválasztásának, az oktatási intézmények egységes állami irányításának problémáját sokoldalúan megvilágítva arra törekedtek, hogy a tanítóság spontán állásfoglalását tudatos, világnézetileg, politikailag és tudományosan is megalapozott meggyőződéssé mélyítsék. A kérdés szinte állandó és élénk eszmecseréket kiváltó napirendi pontja volt a tanítógyűléseknek, továbbképző előadásoknak és tanfolyamoknak.85 A Tanácsköztársaság iskolaszervezeti reformterveiben fontos helyet kapott a játékiskola (óvoda); a nyolcosztályos népiskola alapját, a 3—18 éves korig kiterjesztett egységes állami oktatás alapját jelentette volna.86 Létesítésüket a helyi vezető szervek szociálpolitikai megfontolások alapján is támogatták. A megyei művelődési osztályhoz beérkező jelentések, jegyzőkönyvek mégis arról tanúskodnak, hogy a »gyermekmenhelyek« felállítását a községi munkástanácsok általában ideiglenesen, csak a nyári hónapokra tervezték. A szakemberhiányon a művelődési osztály valamennyi nem óvónői munkakörben dolgozó, korábban elhelyezkedni nem tudott óvónő sürgős behívásával próbált segíteni.87 Elsősorban azonban szemléletbeli okai voltak annak, hogy viszonylag kevés községben létesítettek nyári óvodákat, s még kevesebb tartott igényt állandó óvoda felállítására.81 Az iskolareform első lépését jelentő államosítás, az egységes népiskolai hálózat megteremtésével lerakta az alapokat a magyar népoktatás korszerűsítéséhez. A Forradalmi Kormányzótanács XXIV. sz. rendelete nyomán április 18-án megszületett a Közoktatásügyi Népbiztosság 10. K. N 211
