A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a Tanácsköztársaság idején
kájában.«“ A június 21-i intéző bizottsági ülés határozata pedig arra kérte a Népbiztosságot, »hogy személyeket mindig csak rendelkezésére bocsásson.«™ A fejlődés és rendeződés kétségtelen jele, hogy az utolsó hetekben a Közoktatásügyi Népbiztosság általában következetesen és közvetlenül a megyei művelődési osztályt kereste meg rendeletéivel, intézkedéseivel. Ez nem csupán címzés-változást jelentett: tükrözte a művelődés-igazgatás belső, megyei fejlődését, megerősödését is. A megyei művelődés-igazgatás munkáját — a megye tanítóságának összefogásával, szervezett tevékenységük feltételeit biztosítva — segítette, hogy március—áprilisban a megye valamennyi tanítója belépett a Magyar Tanítók Szakszervezetébe. Kétségtelen azonban, hogy a tagság gyors és feltétel nélküli gyarapodása következtében a szakszervezet veszített lendületéből, vezető szerepe meggyengült. A megyei és járási hatóságokkal való együttműködésnek —• később bizonyára megyeszerte követendő -—- gyakorlatát csak Kaposvárott, Marcaliban, s kisebb mértékben Csurgón és Nagyatádon sikerült kialakítania. Igazán eredményes munkát elsősorban a városi, illetve járási tanítógyűlések szervezésében, lebonyolításában, valamint a nyári átképző tanfolyamok előkészítésében végzett.71 A szakszervezet foglalkozott ezenkívül különböző segélyakciók szervezésével és irányításával, a pedagógusok anyagi helyzetének felmérésével, a tanítói fizetésrendezések előkészítésével is.12 iA helyi művelődés-igazgatásnak, mint általában a helyi tanácsi szerveknek kezdettől egyik legfőbb problémája volt a testületi ügyintézés és az egyszemélyi felelős vezetés összehangolásának kérdése. A Tanácsköztársaság igazgatási rendszere a tömegek spontán forradalmi törekvéseinek, a társadalmi önigazgatás igényének alapján épült fel. »Az osztályok konstrukciója — írja Száméi Lajos a korabeli művelődés-igazgatásról — a mai tanácsi szakigazgatási szervekétől lényegesen különbözött. Míg ma ezek egyszemélyi felelős vezetés alatt állnak, addig a Tanácsköztársaság művelődési osztályai testületi szervek voltak, melyek az önigazgatás elvét voltak hivatva megtestesíteni.«73 A helyi vezetésben mindvégig figyelemmel kísérhetjük a társadalmi önigazgatás elvére épülő közigazgatási törekvések és a forradalmi helyzetből következő, s ezáltal indokolt vezetési elvek és módszerek összefonódását és küzdelmét. Az optimális arányok kialakításához, a helyes gyakorlat kikristályosodásához nyilvánvalóan nem voltak meg a feltételek. A gyakorlat azonban — és erre a Somogy megyei fejlődés is példa — rövid idő alatt korrigálta a helyes alapelv ad absurdum viteléből fakadó, s néhol anarchiával, az események ellenőrzésének és irányításának elvesztésével fenyegető aránytalanságokat; kialakította az irányítás, vezetés rugalmas formáit és módszereit. A megye vezetői — a fejlődés tanúsága szerint — felismerték azokat a buktatókat, amelyek a kollegiális vezetésben és ügyintézésben rejlettek. A 29 tagú megyei művelődési osztály szerepe elsősorban a megbízottak és a hivatal által elvégzett munka jóváhagyására, tanácsadó és ellenőrző feladatokra szorítkozott. Hasonlóan körülhatárolt volt intéző bizottságának tevékenysége is. Néhány, főleg a művelődési osztály mun209
