A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a Tanácsköztársaság idején
SOMOGY MEGYE MŰVELŐDÉSÜGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN Kelemen Elemér 1. A megye művelődési viszonyai a századfordulótól a Tanácsköztársaságig Megyénk a századfordulóra új korszakába lépő gazdasági és társadalmi fejlődés végleteinek, ellentmondásosságának egyik legjellegzetesebb példája.1 A XIX. század utolsó harmadának vasútépítési akciói során megjelenő tőke, a hitelrendszer kibontakozása a nagybirtok rohamos kapita- lizálódását, s ezzel párhuzamosan az ipari fejlődés megindulását eredményezte. A gyors és ellentmondásos fejlődés társadalmi vetülete a nagybérlők, a pénzügyi, az ipari és a kereskedelmi vállalkozók gyarapodása, egyre nagyobb politikai befolyása, az ipari és a banktőke szoros kapcsolata a kapitalizálódó nagybirtokkal, az uralkodó réteg összetételének megváltozása. Ugyanakkor gyors ütemben nőtt a mezőgazdasági munkások, napszámosok, uradalmi cselédek aránya, helyzetük romlását erősödő mozgalmaik és tömeges kivándorlásuk jelzi. A nagybirtok szorításában vergődő parasztság differenciálódása társadalmi igényeik és politikai törekvéseik sokféleségével; és a század- fordulótól jelentős tényezővé váló ipari proletariátus fellépése saját érdekein túllépő társadalmi-politikai programjával teszik teljessé a képet. ►>A finánctőkének az agrárkapitalizmussal való összefonódása a munkásmozgalom számára az agrárkérdést döntő kérdéssé tette. Egyben igen kedvező feltételeket teremtett az ipari proletariátus, az agrárproletariátus és kisparasztság összefogására.«2 A polarizálódásnak ezt a folyamatát meggyorsította az első világháború, amely »... a szegényparasztság és az agrárproletariátus számára tönkremenést, éhséget hozott, ... a nagy- és középbirtokosok számára a kibontakozó hadikonjunktúra következtében a meggazdagodás forrása lett.«3 A háború elleni — egyre erőteljesebb — tiltakozások mélyén pedig már ott izzott az úr- és nagybirtokellenesség, a bérlők, bankosok és kereskedők elleni indulat, a nyomorúságon változtatás szándéka: a forradalom haragja. Amikor a megyei törvényhatósági közgyűlés 1918. november 4-én »egyhangú felkiáltásokkal« megválasztotta a megye Nemzeti Tanácsát, úgy tűnt, a megye urai »a kisebb rossz« árán szerettek volna szabadulni a nagyobb veszedelemtől/' 199
