A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)
II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Tóth Tibor: Az igali járás szocializált nagyüzemei 1919-ben
raforgótermelés fokozására vonatkozó ésszerű javaslatok80 ellenére az ipari növények vetésterülete szinte a minimumra csökken. Ezeknek a nemkívánatos torzulásoknak ellenére is a tervezett vetésarányokat megnyugtatónak láthatjuk, hiszen támaszkodva a járás állat- tenyésztő múltjára, jellegében az egyre intenzívebbé váló állattartás lehetőségét ígérte. A továbbiakban most rátérnénk az állattenyésztés helyzetére, és megpróbáljuk megrajzolni azokat az alapokat, amelyekkel a szocializált gazdaságok elindulhattak. Ahogy azt a művelési ágak meghatározásánál tettük, itt is mód nyílik az 1895-ös és 1919-es állapot összehasonlítására:81 1895 1919 Szarvasmarha és bivaly 3100 db 4407 db Ló 833 db 1158 db Sertés 3410 db 8030 db Juh 40040 db 15832 db Számosállat 8619 db 8754,2 db A két számoszlop egymás mellé állításában nagy vonalakban két alapvető tendencia rajzolódik ki a számunkra. Egyrészt a vizsgált gazdaságok állattenyésztése fokozott mértékben szakított a külterjes juhtenyésztéssel, másrészt pedig a juhászat gyors lehanyatlásával és a háborús állat- rekvirálás következtében csak elenyészően növekedett a számosállat-állomány is. A juhászat jelentőségének csökkenése törvényszerűen együttjárt a művelt területek növekedésével. A járás legjelentősebb — 8308 darabból álló •—- juhászata 1919-ben is az egykori piarista gazdaságok kezében volt. Bár tudomásunk van arról is, hogy 1918-ban már e birtokon is tervbe vették a juhászat teljes felszámolását, illetve sertés- és szarvasmarhatenyésztéssel történő felváltását.® A nagyarányú csökkenéshez — mint mondottuk — hozzájárult a háborús évek sorozatos álilatrekvirálása is. Az idevonatkozó forrásokból nem sikerült ugyan különválasztani a nagybirtokokat érintő állatleadásokat, de az igali járásra vonatkozó sommás adatok — ha nem is abszolút mértékben — jellemzőek az uradalmak helyzetére is. 1918 áprilisában az igali járásból összesen 300 db szarvasmarhát, zömmel tehenet szállítottak el.83 Az egész járás állatállománya 1911 és 1918 között 949 db szarvasmarhával, 493 db lóval 4097 db juhval csökkent és 1364 db sertéssel nőtt.84 A csökkenés mértéke ennél nyilvánvalóan nagyobb arányú, hiszen a számokban bennfoglaltatik a szaporulat és a 7512 1914. M. E. sz. rendelet korlátozott hatása is. A nagyarányú’ állatelvonás káros következményei mellett jelentkezett azonban bizonyos pozitív hatás is: viszonylag kedvező körülmények között— maximált áron ugyan — sikerült megszabadulni az előnytelen, extenzív fajtájú s tuberkulózissal fertőzött szarvasmarhaállomány egy részétől.83 Az alábbi összesítésben egymás mellé állítottuk az 1911-es állatszámlálás járásunkra vonatkozó adatait és az 1919-es állapotot; az arányokat azonban, a két összesítés eltérő jellege miatt, csak százalékban adjuk meg. Tudatában vagyunk annak, hogy a paraszti kis- és kö179
