A Tanácsköztársaság Somogyban (Kaposvár, 1969)

II. fejezet. Tanulmányok, cikkek - Dr. Kávássy Sándor: A földmunkások és kisgazdák országos szövetségének tevékenysége Somogybán 1918-1919-ben

mozgalmak lecsendesítésére, valamint arra törekedett, hogy a parasztság nyugodtan várja meg a kormány által tervbe vett földreformot. Abban egyébként, hogy a megmozdulásoknak a parasztság megszervezése révén kell elejét venni, az egész szociáldemokrata tábor egyetértett. Jellemzően mutatja ezt Hamburger Jenőnek épp a somogyi földmunkások szervezkedése tárgyában a belügyminiszterhez 1919. január 23-án írt átirata, melyben ezt olvashatjuk: »a további rendzavarásoknak elejét veendő egyetlen célra vezető eszköz: a gyors és céltudatos organizálás.«”3 Ha ehhez még hozzávesszük, hogy 1918 novembere és decembere Somogybán viharos erejű parasztmozgalmakkal telt el, amelyeket Kaposvár 1918. december 11-ről 12-re virradó éjjel történt szervezett kifosztása tetőzött be,'3 teljes egyértelműséggel juthatunk arra a végkövetkeztetésre, hogy a központtól kapott megbízatás nem másra, a parasztság lecsendesítésére, illetve a lecsendesítés érdekében történő megszervezésére szólt.

Ami Latinca agrárpolitikai elveit illeti, arra nézve egészen világos utalást találni szellemi-politikai arculatát híven tükröző, 1918 őszén írt »Nem kell hadsereg« c. munkájában. Ebben a nemzetiségi kérdés megoldására, mint legcélravezetőbb eszközt, földosztást ajánl. »Ha Magyarország komolyan veszi az elszakadni készülő nemzetiségek törekvéseit -— írja —, nem kell egyebet tenni, mint feláldozni a nagybirtokot, a föld legyen azé, aki megműveli, s így a nemzetiségi mozgalom nagybirtokos vezetői kezéből kiesne a vezetői szerep, az a román paraszt vagy szerb paraszt pedig, aki 20—30 hold föld ura lesz, nem fog soha kivágyakozni egy olyan hazába, ahol legfeljebb nyomorúság vár reá.«11 Ezt olvasva nem kell bizonyítanunk, hogy aki a nemzetiségi kérdés mélyén is agrárkérdést látott, és azt a »nagybirtok feláldozása« árán és a parasztság földhöz juttatása útján kívánta megoldani, annak az agrárkérdésben sem lehetett más koncepciója, mint a nagybirtok földosztás útján való felszámolása.

A fennmaradt források tanúsága szerint, Latinca energikusan folytatta az 1918 novemberében megkezdett szervező munkát. A Munkás- otthonban felállítva a titkári hivatalt,23 Gyura Jánossal és Orbán Istvánnal tovább folytatta a szervezést, s a helyi szociáldemokrata orgánum, a Somogyi Hírlap hasábjain is aktív agitációba kezdett.36 Az a romantikus elképzelés azonban, amelynek tevékenységét méltatva a Tanácsköztársaság kaposvári mártírjairól írott cikkében Hamburger Jenő adott elsőként hangot, hogy ti. ».. .nekivág a somogyi rónáknak,, s amerre jár nyomában nőnek a szocialista földmunkás szervezetek«,27 továbbá az az állítás, hogy »1919 februárjában Somogy megye minden községében, pusztájában és majorjában erős földmunkásszövetségi csoportok működtek«,18 a források tükrében nem állja meg a helyét, abszurd állításnak bizonyul.

A forrásokban megörökített történeti valóság ennél jóval szerényebb. »Megszerveztem itt a földmunkások, uradalmi cselédek és kisgazdák szakszervezetét. E célból néhányszor vidéken is voltam, rendszerint azonban egyes párttagok mentek ki vidékre, így pl. Orbán István, Gyura János«30 —• olvashatjuk az 1919. szeptember 16-án történt kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvben. Habár e nyilatkozat elbírálásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy kihallgatáson hangzott el, és érthető,

137