Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - II. Fejezet. A forradalom napjai Somogyban

több ezer ember, mint hajdanán a Nemzeti Múzeum előtt, együtt ismételte, hogy „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”

Ezután a Zrínyi Kör vezetői sorban megkérdezték a jelenlévő üzemeket, iskolákat, hogy kit akarnak maguk közül Pestre küldeni. A Vaskombinátból Légrádi Istvánt, a Finommechanikából Frei Bélát, a vasúttól Kutasi Sándort, a ktsz-től Halász Imrét választották meg egyhangúlag. Megválasztottak még két diákfiút is. Ezután valaki felvetette, hogy parasztküldött is menjen Budapestre. Egy felszólaló, Sifter József szavaival megnyerte a népet, s így személyében egy újvárfalvai parasztember képviseli megyénk parasztságát.

A Zrínyi Miklós Körből egyhangúlag Kunszabó Ferencet, lapunk munkatársát választották küldöttnek. A megyei pártbizottság küldötte felett nagy vita alakult ki. Hevesi és Kovács elvtársak nevét lehetett hallani, míg aztán a fiatalság túlnyomó többsége Kovács elvtársra adta szavát, s így ő ment Budapestre. Az értelmiségből közfelkiáltással Pusztai Péter színészt választották a küldöttségbe.

Ezután a Zrínyi Miklós Kör vezetősége nevében Kunszabó Ferenc szólt a tüntető tömeghez. Rendre, nyugalomra intette a népet. Ezeket mondotta: „Itt számolunk be a nép előtt, hogy mit végeztünk. Elvtársak, vasárnap délelőtt tíz órakor rendben, csendben gyertek ide, a Petőfi-szoborhoz. Mindenki feleljen saját és embertársa életéért. Mindenről beszámolunk...”

Kaposvár, 1956. október 26. Diákok érkezése a Petőfi téri gyűlésre

85