Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - V. Fejezet. Történetek a forradalom somogyi eseményeiről
lyószórós katonával. Közben a tisztek ide-oda mentek, intézkedtek, talán további intézkedésre vártak. Nem tudom, ... mennyi idő múlva, de egyszer csak jött egy tiszt, majd elengedtek, elzavartak bennünket.” Bőhm Gyula és Szabolcs István elhagyták az országot, utóbbi az amerikai légierő századosaként Vietnamot is megjárta. A többiek, akik itthon maradtak az iskola és a tanári kar védelmével és segítségével sikeresen leérettségiztek. Az oltalomra a megtorlás éveiben szükség is volt. így például, amikor Nagy Józsefet felvették az egyetemre, egy rosszakarója „nemzetőri előélete” miatt feljelentette őt. De Lőczy Zoltán igazgató és a tanári kar számos tagja igazolta, hogy Nagy József nem felforgató elem.14 Az egykori Cukor- és Édesipari Technikum épületében napjainkban koszorúval díszített emléktábla tisztelgő sorai emlékeznek az iskola volt diákjára, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjára, Somogyi Antalra. Azoknak a holttestét, akik azon a november 4-i hajnalon vesztették életüket, az orosz katonák a kaposvári nyugati temetőbe vitték, ahol koszorúkkal és avarral takarták le őket. Közvetlenül a kerítés mellett fekvő tetemeket egy hónap múlva — amikor a hullaszag már elviselhetetlen volt - a textilművek dolgozóinak bejelentése alapján temették el. Köbl József és társai sírján ez állt: „Meghaltak a Hazáért!”. Néhány nap múlva azonban ismeretlenek meggyalázták a sírokat.15 1956. december 10-én, a megyeszékhelyen a forradalmi események különös utójátéka zajlott le. A sortűz három áldozatát ezen a napon temették a Nyugati temetőben, s mintegy 100-150 diák - minden tiltás ellenére - szerette volna leróni kegyeletét az agyonlőtt társaik sírjánál, de ezt a karhatalmisták megakadályozták. A Somogyország néven megjelenő megyei újság két nappal későbbi száma - megmagyarázhatatlan módon - viszonylag részletesen beszámolt a történtekről. Egyedül a csendes diáktüntetés okáról „feledkeztek meg”.16 Csurgói diákok a forradalomban Az 1956-os csurgói események - ahogy már említettük - viszonylag jól dokumentáltak. Több visszaemlékezés és számos korabeli forrás áll a rendelkezésünkre, melyek alapján az ottani diákság tevékenységét, a helyi történésekben játszott szerepét rekonstruálni tudjuk. A beszámolók, tudósítások egymással egybehangzóan adják elő az akkor történteket. Témánk szempontjából a legje14 Tröszt X, 2001. 58.0. 15 M. Kiss S., 1997. 153. o. 16 Somogyország, 1956. december 12. 1. o. A tudósítás teljes szövege olvasható a kiadvány 1. kötetében: 206. sz. dokumentum. 522
