Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - V. Fejezet. Történetek a forradalom somogyi eseményeiről
A megtorlás időszakában váratlan fejlemény történt a tüntetés kapcsán, ugyanis Nagy János már az idézett jelentések elkészítése előtti napokban feljelentést tett Persa István rendőr törzsőrmester ellen azt állítva, hogy ő lőtt a tömegből a határőrökre, majd pedig Árpási András hadnagy jelentette fel azzal a váddal, hogy elvitte a motorkerékpárját, amíg ő távol volt. E helyen csak azért hivatkozunk az újabb nyomozati eljárásra, mert a kihallgatott tanúk többsége tagadta, hogy bárki lőtt volna a határőrökre, mások nem emlékeztek arra, mi történt a sortűz pillanataiban. A gyűlés fegyveres feloszlatása következtében négyen életüket vesztették, közülük hárman a helyszínen, egy személy pedig - fejlövés okozta sérüléstől - a nagykanizsai kórházban halt meg másnap. A sortűz halálos áldozatai: Holecz Istvánná, Kovács József, Loncsár Vendel, Virovecz Ferencné. Berzence község anyakönyvvezetője csak november 13-án (!) vezette be a három halálesetet az anyakönyvbe, a halál oka rovatba „elvérzés (golyó által)” bejegyzéssel. Virovecz Ferencné a sortűz másnapján, október 28-án halt bele sérülésébe. A nagykanizsai anyakönyvbe október 29-én vezették be halálesetét „fejlövés” bejegyzéssel. Az idézett első jelentésben olvasható, hogy a somogyudvarhelyi határőrs már este fél 7-kor megkapta a parancsot, míg a másikban egy órával későbbi időpont szerepel. Valószínűbbnek tűnik az utóbbi adat, ugyanis az előkészületekre fordított idő, valamint a lovas kocsival kb. fél óra alatt megjárható 3 és fél kilométeres földes úton 8 óra után érkezhettek meg a határőrök a falu központjába. A történtek kapcsán figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezen a napon még általános tűzparancs volt érvényben, viszont a szabályzat előírta a feloszlásra való felszólítást és figyelmeztető riasztólövések leadását. A kirendelt karhatalmi egység parancsnoka a felfokozott hangulatban, de békésen tüntető somogyiak ellen másutt nem adott tűzparancsot, ám tény, hogy néhány esetben tekintélyes helyi személy és/vagy a pártdiktatúra jelenlévő vezetője akadályozta meg a tűzparancs elrendelését. Mi történt a tüntetés után? Berzence lakosai nem vehettek búcsút közös gyászszertartás keretében ha- lottaiktól, minden család maga temette el a sortűz áldozatait. Meleghegyi László orvos gondoskodott a könnyebb sebesültek ellátásáról, ugyanis hiába kértek segítséget Nagyatádról, ahol szülőotthon működött. A falu közössége a súlyos helyzet ellenére sem mondott le arról, hogy új vezetőtestületet válasszon a község élére. Néhány emlékező, köztük Hosszú Jó511
