Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - V. Fejezet. Történetek a forradalom somogyi eseményeiről
Tüntetés és sortűz Berzencén - 1956. október 27. Az előzményekről: A jugoszláv határ mentén elhelyezkedő nagyközség Somogy legnépesebb falvai közé tartozott a maga több mint 4000 fős lélekszámával. Berzence 9 és félezer kataszteri hold nagyságú földterületének több mint fele Festetics György herceg tulajdonában volt az 1945-ös földosztásig. A túlnyomóan szegény- és kisparaszti sorban élő lakosságának gazdasági és szociális összetétele nem változott meg lényegesen az 1945-ös földreform következtében sem. Az 1920-as trianoni békeszerződés következtében kialakult kedvezőtlen határszéli helyzet tovább romlott Jugoszlávia és Magyarország 1940-es évek végi államközi viszonyának elmérgesedése miatt. A határsávban lévő községek lakóinak mindennapjait jelentősen megnehezítette a ki- és beutazás adminisztratív szabályozása, korlátozása.1 A községben már az 1930-as évektől létező határőregység is Az Államvédelmi Hatóság állományába 1948-ban, megemelt létszámmal.2 A műszaki határzárat 1956 nyarán bontották le a magyar-jugoszláv határ- szakaszon. A nagyközség katolikus lakosságát - talán a nagy szegénység miatt is - az átlagosnál erősebb vallásosság jellemezte. Ezzel is magyarázható, hogy az egyházi iskolák, köztük a faluban működő Isteni Szeretet Leányai nevű szerzetesrend által fenntartott leányiskola 1948-ban végrehajtott államosítása idején - az esetleges ellenállás miatt — nagyon feszült hangulat alakult ki. A hatóságok Pongrácz Tibor plébánost tartották felelősnek a békés ellenállás miatt, ezért 1949 kora tavaszán, Mindszenty József bíboros, prímás elítélése után felhatalmazták az ÁVH-t Pongrácz letartóztatására. A szándéknak híre ment, és a helyi plébános hívei megkísérelték ezt megakadályozni, mire fegyverrel oszlatták fel a védelmére kelőket. A sortűzben egy személy halálos sérülést szenvedett és számosán megsebesültek. Mindez nem volt elég a kommunista hatalomnak: berzencei lakosok tömegét vallatták ki, többeket börtönbüntetésre ítélt a megyei bíróság, megint másokat Hortobágyra internáltak. A történtek után nem sokkal, 1949 1 A hidegháborús nemzetközi helyzet miatt, egy újabb háborús támadás elleni előzetes védekezésre hivatkozva drótkerítéssel, lőállásokkal és aknákkal ellátott határzárat épített ki mind a magyar, mind a jugoszláv kormány 1949-50-ben. A hatóságok az átlagosan 15 km-re kiterjesztett határövezetben lévő községeket illetően be- és kiutazási korlátozásokat vezettek be. Ebbe az övezetbe, illetve az övezetben csak határsáv-igazolvánnyal lehetett utazni, s büntetés terhe mellett megtiltották a határ megközelítését. 2 Az államrendőrségen belül politikai rendészeti osztályt hoztak létre 1945-ben, ami 1946-tól Államvédelmi Osztályként működött, s végül az 1948-ban Államvédelmi Hatóság néven átalakított erőszakszervezetet 1949-ben függetlenítették a Belügyminisztériumtól. A határőrséget már 1948-ban az ÁVH irányítása alá helyezték (egyenruhájukról zöld ávónak nevezte a lakosság). 505
