Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - I. Fejezet. A forradalom somogyi előzményei

Tervszerű számítással tették lehetetlenné a magyar mezőgazdasági és kertészeti szakemberek ezreit. Kiölték a magyar parasztság zöméből a földhöz való ragaszkodást, szeretetet, az alkotó- és termelőkészséget. Évek hosszú során át zaklatták és zsarolták őket, 1947-től kezdve megtöltötték velük az ország valamennyi börtöneit, rabgazdaságait. Ezerszámra hurcolták el őket az Andrássy út 60-ba, meg ahol csak érték, a legkülönfélébb trükkökkel tették lehetetlenné őket. Tönkre tették egyszerű családi életüket és sárba tiporták a magyar parasztság becsületét.

Ügy gondolom, pártunk és a kormány adós a dolgos magyar parasztságnak. De adósa vagyunk mi valamennyien, mert nem előbb cselekedtünk és mert nem előbb vettük kézbe parasztságunk ügyének rendezését. De még most sem késő, elérkezett tehát az idő, de mielőtt rátérnénk Márkus István kezdeményezésének vitatására előbb kötelességszerűen kérjünk bocsánatot sokat szenvedett és verejtékezett parasztságunktól, akinek szíve-lelke és szeretete a föld rögéhez van kötve, aki sokszor keserű szájízzel, verejtékezve és könnyezve túrta a földet és termelt, hogy nekünk az ország egész területén legyen mit enni, és emellett szó nélkül viselte a súlyos állami terheket, zaklatásokat és meghurcoltatásokat és bebörtönzéseket.

Hogy bocsánatot kérünk tőletek, országunk minden parasztjától és most innen Kaposvárról üzenjük nektek a szélrózsa minden irányában dolgozó becsületes magyar parasztoknak, hogy a mai naptól, kezdve a kormánnyal és párttal egybeforrva jogászok és közgazdászok, írók és miniszterek, agronómusok és orvosok, mérnökök, gyári dolgozók és pártfunkcionáriusok, tudósok és parasztok a virágzó magyar mezőgazdaság helyreállításáért és a magyar parasztság ügyének rendezéséért harcolunk. (nagy taps)

Kunszabó Ferenc, Somogyi Néplap Szerkesztősége

Tisztelt értekezlet! Tegnap este Lengyeltótiban falugyűlést tartottunk. Ott a dolgozó parasztok azt kérdezték, hogy a párt és kormány meddig folytatja még a mezőgazdaság területén ezt a helyzetet. Egy kis példát mondok csak el: a községből 1945 előtt 20 kanna tejet vittek ki, ma csak kettő és fél kannával. Nem arra van szükség, hogy a begyűjtési miniszter kijelentse, hogy felülvizsgálta a begyűjtési rendszert. Itt a mezőgazdaság megváltozásáról van szó. A beadás miatt a dolgozó parasztok elszegényedtek. Szükség van arra, hogy a parasztság tudjon újra termelni, tehát nem beszédre van szükség, mert azt mondják, hogy jó a beszéd, de állj oda és csináld meg. Nekünk szállítani kell külföldre, de nem hiszem, hogy ezt így meg lehessen oldani, hogy a parasztság leromlott, munkakedve elment. Ha szegény az ország, és sokat kell behozni, emellett nem tudunk kivinni.

47