Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra

személyzet, főleg a nők, de a férfiak is kezdtek távozni, a harckocsik személyzete nem állította meg őket. Ezt látva a bíboros úr és titkára is távozott a személyzettel együtt, akkor még nem szállták meg az épületet a szovjetek.

Kb. 8 óra körül a Zrínyi Akadémiáról idevezényelt alezredes, aki tudott oroszul, a senki földjén beszélte meg egy szovjet ezredessel megadásunk, fegyverletételünk módját. Ennek lényege az volt, hogy a fegyvereket, lőszereket külön-külön a Kossuth téren halomba kellett rakni. A tisztek megtarthatták pisztolyaikat. A fegyverletétel erkölcsi megaláztatását csak az tudja átérezni, akivel ez már megtörtént. Ez történt az ország legtöbb laktanyájában, így ezt a szégyenérzetet nem csak én éreztem. A katonák, akiket a fegyver szeretetére, megbecsülésére neveltünk, ki sírva, ki sírással küszködve úgy dobálták fegyvereiket a fegyverkazalba, hogy azokban minél nagyobb kár keletkezzen. A gépkocsivezetők elvagdosták a kocsik elektromos vezetékeit, erre pedig senki nem adott nekik parancsot. A katonákat, tiszthelyetteseseket a Kossuth tér déli részén gyülekeztették, innen a szovjetek harckocsikkal a város határáig kísérték, majd szélnek eresztették őket.

Bennünket, tiszteket visszakísértek a Parlament épületébe, a középső bejárattól balra eső terembe tereltek, és egy fegyveres őrt állítottak az ajtó elé. Volt egy rádió is a teremben, bekapcsoltuk, a Kossuth adón nem volt adás, a szolnoki adót viszont lehetett fogni. Ekkor tudtuk meg, hogy új kormány alakult. Később valaki a Szabad Európa Rádiót állította be, híreket mondtak, többek között azt is hallottuk, hogy súlyos harcok vannak a Parlament környékén. Az ajtó előtt álló őr nem vette túl komolyan a feladatát, nyugodtan járhattunk ki és be, nem akadályozott abban. Ebéd után a minisztertanács titkárságán rendeztük be hálóhelyünket úgy, hogy a folyosóról és a termekből odahordtuk a pamlagokat, és azokon aludtunk. Magyarul tudó politikai munkatársakat küldtek közénk, akikkel élénk vitáink voltak. Az eljárást sérelmeztük, ahogy velünk elbántak - mégis szövetségesek voltunk, és azt is sérelmeztük, hogy fegyveres őrrel őriztetnek bennünket. Grebennyik vezérőrnagy az ebédnél, amikor a legtöbben tartózkodtunk az étteremben, tolmács útján tudomásunkra hozta, hogy mire visszaérünk a terembe, az őr már nem lesz az ajtónk előtt. Azt viszont tudnunk kellene, hogy a foglyok nem viselhetnek fegyvert, nekünk pedig az oldalunkon fityegtek a pisztolyaink. Közölte: napközben arra mehetünk az épületen belül, amerre akarunk, viszont nem hagyhatjuk el azt, és éjszaka aludjunk, mert az őrök fáradtak és nem szeretné, ha baleset történne.

November 7-én, kb. 9 óra körül még az ágyban lustálkodtunk, mikor belépett Úszta vezérőrnagy, és ránk rivallt: Önök még itt alszanak az ágyban! Délben ebben a teremben akar ülésezni a minisztertanács. Csomagolják össze a holmijaikat, tájékoztatót tartok önöknek a főemelet megjelölt termében. Ez a terem a Duna felőli oldalra esett. Arról tájékoztatott bennünket, hogy a szovjet beavatko465