Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
A parancsnok parancsvételre előre rendelt bennünket, a zenekart hazaküldte, innen már biztosított menetben haladtunk tovább, egy előőrs század és egy végbiztosító szakasz kiküldésével. Budapest határában katonai küldöttség várt. Az itt várakozó tisztek bevezettek bennünket a Budaörsi úton lévő Petőfi laktanyába, késő este, 22 óra tájban érkeztünk meg. A zászlóaljparancsnokokat, a fegyvernemi főnököket a szemben lévő épület első emeleti tantermébe rendelték parancsvételre. Egy ezredes lépett elő, Mecséri ezredes, a páncéloshadosztály parancsnoka. Rövid tőmondatokban ismertette a helyzetet, és szabta meg a feladatot. Körülbelül a következőket mondta: Bajtársak! Tűzszünet van. Most a legnagyobb ellenség az AVH. A fontosabb objektumok védelmét a Magyar Honvédség - nem Magyar Néphadsereget mondott! - veszi át. Ezért jegyezzék! Megparancsolom. Az 1. zászlóalj az Akadémia utcai pártközpont, a 2. zászlóalj a Parlament, a 3. zászlóalj a Honvédelmi Minisztérium őrzés-védelmét kapja feladatul. További információt a helyszínen kapnak. Mivel nem volt helyismeretem és budapesti térképem sem, kísérőt kértem és kaptam, egy főhadnagy vezetett bennünket a Parlament épületéhez. Menetvonalunk a következő volt: Budaörsi út, Alkotás u., Vérmező út, Mártírok útja, Margit híd, Parlament. A Széna téren haladtunk át, amelynek a bevezető szakasza barikáddal volt lezárva, a kövezet felszedve, a barikádokon tüzelőállások voltak kiépítve. Kitömött orosz egyenruhákat láttunk hatalmas transzparensekkel, „Ruszkik haza!” feliratokkal. A főhadnagy ismerte a jelszót, Szabó bácsiék átengedtek bennünket, s körülbelül éjfélkor érkeztünk meg a Parlament épületéhez. A Parlament előtt, a Kossuth téren Keresztes János őrnagy, a kormányőrség parancsnoka fogadott. Kiszállva a gépkocsiból jelentkeztem nála, és a következőket kértem: mivel az emberek 29-étől gépkocsin ültek és vártuk a parancsot, amely óráról-órára késett, az emberek két napja nem aludtak, két óra alvási időt kértem. Kettőzött őrséget állítottunk a Parlament köré, a többiek 3 óráig aludtak a főbejárat feletti félemeleti teremben, jó vastag szőnyegen. Közben megérkezett Papp Béla százados, az ezredtörzsfőnökünk a Honvédelmi Minisztériumból. Hármasban megbeszéltük a várható feladatokat, mivel nekünk nem volt helyismeretünk. Keresztes őrnagy azt kérte, hogy ő állítsa fel az őrségeket, szabja meg a feladatát a három-három embernek, akik egymást váltva látják el feladatukat. Abban egyeztünk meg az ezredtörzsfőnökkel, hogy a szolgálati utat kiiktatjuk. Az összes feladatot Keresztes őrnagy ismeri, átszervezheti, ha szükségét látja. Bennünket csak tájékoztat, az egészet ő tartja kézben. Október 31-én reggelre minden megoldódott:- az állomány elhelyezése a minisztertanács titkárságán,- étkezés: a Parlament étkezdéjéből vitték el a katonák, a tisztek az étkezdében ettek, 461
