Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
Döbbenetes élmény volt. Javasoltam, hogy egy előzetes felmérés alapján állítsunk emlékművet Szentán a II. világháború hősi halottainak és áldozatainak. A pozitív eredmény után Bódis János minden kőművest és szakembert személyesen meghívott „Hogyan tovább?” - megbeszélésünkre. A kommunisták és a velük szimpatizáló szakemberek ezt bojkottálták, pedig a pénz is megvolt rá. Ezután az emlékművet tervező Kós Károly Céhhez fordultunk levelünkkel. ígéretet kaptunk, de tervet nem, pedig személyesen megkerestem őket. így az én tervezésem alapján, társadalmi munkával és közadakozásból készült el az emlékmű. Avatása 1989-ben volt. Akkor még nem tudtuk, hogy ki fog győzni! Vallom azt, hogy „Minden ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársainak” (Széchenyi). A rendszerváltást ’56 égisze alatt végrehajtották, de politikusaink messze estek 1956 eszmeiségétől. Bajtársaimmal együtt meg kell elégednünk azzal, hogy a történelem bennünket igazolt. Életünk nem volt hiábavaló. Elégtételként én büszke lehetek arra, hogy engem hiteles ötvenhatosnak neveznek, és tisztelnek az emberek. Nemzeti egység és megbékélés megbocsátás nélkül nem lesz soha! „Nem arra törekedtem, hogy igazam legyen, hanem arra, hogy igazat mondjak”! (R. Rolland.) Szenta, 1998. február 20-án.
