Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
ciák nem engedték, hogy tovább tanuljak. Autószerelőt akartak belőlem csinálni. Egy somogyi származású barátommal átszöktünk minden papír, minden okmány nélkül Eszak-Franciaországon keresztül Nyugat-Németországba. Végigmentünk az országon. A német-osztrák határon elkaptak minket, de a határőr nagyon rendes volt. A második világháború alatt SS katonaként Magyarországon szolgált és ezért átdobott minket Ausztriába. Azért jöttünk ide, mert itt már működtek magyar diákok számára ad hoc alapított gimnáziumok, amelyek feladatuk ellátása után pár év után meg is szűntek. Kammer am Atterseeben végeztem a harmadik osztályt. Ekkor már harmadik nekifutásra. A tiroli Iselsbergbe kerültem át egy év után, ahol szintén egy évet töltöttem el. Ott érettségiztem le 1959-ben, két héttel ezután már az Egyesült Államokban voltam. Négy évig segédmunkásként dolgoztam, mindenféle munkakörben: favágás, fűnyírás, patkányirtás, végeztem ácsmunkát, voltam elemgyárban, plasztikgyárban. New York és Los Angeles között mindenütt dolgoztam: Buffalo, Rochester, éltem Chicagóban. Amint volt pár száz dollár spórolt pénzem, már továbbálltam. Gyökértelen voltam. Végül New Jerseyben megtelepedtem, mégpedig azért, mert élt ott egy kiváló ember. Úgy hívták Vasvári Zoltán, aki a második világháborúban páncélos százados volt és a visszavonuló csapatokkal Németországban hadifogságba esett, utána került az Egyesült Államokba. Zoli bácsi rendkívüli magyar volt. Egy ifjúsági mozgalmat alapított, egy úgynevezett lövészmozgalmat magyar emigráns fiúknak és lányoknak, amelyet New York Államban hivatalosan bejegyeztek. Ez egy paramilitáris mozgalom volt. Zoli bácsinak volt egy több száz hektáros farmja. Csodálatos vidék a Susquehanna folyó mellett, és mi ott kaptunk fegyveres kiképzést. Egyenruhánk is volt. Volt olyan hétvége, hogy százötvenen is voltunk kint a farmon és olyan fegyverropogás volt, hogy a környékbeli farmerek azt hitték, hogy háború van. Mindenféle fegyver használatára ki lettünk képezve, gyakorlatokat tartottunk, voltak ejtőernyőseink is. A cél az volt, hogy ha eljön Magyarország felszabadításának ideje, mi már kiképzett „félkatonaként” csatlakozzunk a felszabadító harcokhoz. Ilyen naivak voltunk, azt hittük, hogy Amerika majd megindul egyszer, és Kelet-Európát felszabadítja az orosz elnyomás alól. Mindenesetre mi hittünk ebben, és nagyon komolyan vettük. A Kereszt és Kard mozgalmat szintén Zoli bácsi alapította meg, aminek aztán vezetőségi tagja lettem. Zoli bácsi már évekkel a halála előtt engem szemelt ki a mozgalom vezetőjévé, nekem kellett volna átvenni az egészet. Ez a mozgalom országos szinten, egész Amerika-szerte működött, mindenütt voltak sejtjei, úgy, mint a lövészmozgalomnak, ennek is Pennsylvania és New Jersey volt a központja. 437
