Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra
és Kaposváron vitézzé avatták. Visszatérve a civil életbe, az Igali Járásbíróságon dolgozott egészen az Igali járás megszüntetéséig. Én Igáit tekintem Somogy mellett szűkebb pátriámnak, szülőföldemnek. Az öcsém is, én is itt születtem, minden ősöm itt van eltemetve. Édesanyám nyolcvannyolc évesen ma is él, itt Igáiban. 1938. július 28-án születtem. Az elemi iskolát szülőfalumban végeztem el. 1952-ben Kaposváron, a Táncsics Mihály Gimnáziumban kezdtem meg középiskolai tanulmányaimat. 1953-ban letartóztatások történtek az iskolában. Jó pár diáktársamat, köztük Schmidt Lacit, Ladilla Jóskát (ő később magyarosított Lévaira) fogták perbe politikai okból és ítélték őket hosszú börtönbüntetésre. A Táncsics egy rebellis gimnázium volt annak idején, állandóan szervezkedtünk. Engem 1955 tavaszán zártak ki, a politikai magatartásomat jelölve meg okként. Az erről szóló határozat értelmében emellett az ország összes középiskolájából kitiltottak. A „felszabadulás” tizedik évfordulójának előestéjén ellenpropagandát csináltunk Igáiban, amihez hozzájárult a gimnáziumból történt kizárásom miatt érzett elkeseredés is. Ez abból állt, hogy külföldről léggömbbel bejuttatott antikommunista tartalmú nyomtatványokkal, falragaszokkal „dekoráltuk ki” az egész falut, az iskola épületére és számos más helyre ragasztottuk ki ezeket. Emellett barátommal, Ágoston Ferivel mi is szerkesztettünk kézzel írott röplapokat, amik körülbelül ötször öt centiméter nagyságú papírdarabkák voltak, melyeken ez volt olvasható: „Le a kommunizmussal!” Ez elég komoly hatást váltott ki. Másnap a rendőrség megerősített létszámban kereste az elkövetőket. Minket április 5-én fogtak el, és helyeztek előzetes letartóztatásba. Bevittek Kaposvárra, három hetet voltunk az ÁVH börtönében. Az épület a Berzsenyi parkkal szemben ma is áll. A gyanútlan járókelő számára egy irodaépület benyomását kelthette. A fogva tartottak cellái mélyen a föld alatt, a külvilágtól teljesen elzárva voltak. így a kínvallatások sikolyait, az emberek ordítását odakint nem lehetett hallani. Mindenkinek volt egy zárkája. Egy kis égő világított állandóan az ajtó fölött, volt egy prices, amelyre napközben leülni, lefeküdni azonban nem volt szabad. Ha ilyen körülmények között valaki mégis elaludt, azt csak úgy tehette, hogy háton feküdt szemben az égő fényével, kezeinek pedig előrenyújtva a takaró felett kellett lennie. Ha álmomban megfordulni próbáltam vagy elzsibbadt kezemet önkéntelenül behajlítottam, már azonnal fel is rugdaltak. Így törték meg az embereket, egyszerűen nem hagyták őket pihenni. Teljesen kikészültünk! Ennek ellenére sikerült három hétig nem vallanunk. Végül Ágoston Feri vallomást tett, miután hallucinációiban édesapja hangját, ordításait hallotta, amint kínozzák. Majd elém tárták az ő vallomását, ezután már én sem tehettem mást. A verések és mindenek ellenére sokáig ellenálltunk, és ekkor még nem töltöttem be a tizenhetet, Feri pedig nem sokkal múlott! 430
