Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

II. kötet - IV. Fejezet. Emlékezések a forradalomra és a megtorlásra

hadosztályparancsnokot, a törzsfőnököt és a politikai tiszteket őrizetbe kell venni. Én akkor annyit tettem hozzá mint ügyész, hogy a törvényesség kereteit be kell tartani, és a letartóztatási hatáskört hagyják meg az ügyészségnek, mi fölvesszük a kapcsolatot a magasabb ügyészséggel, ennek alapján megfelelő döntést fogunk hozni. Tehát mindez maradjon meg a jogi, törvényes keretek között attól függően, hogy a magatartása kivel szemben mit igényel, mint intézkedést.

Ezzel az ügy a részemről el lett intézve. Még beválasztottak egy olyan bizottságba, melynek feladata, hogy fölvegye a Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács a kapcsolatot a Baranya Megyei Munkástanáccsal, hogy lehetőség szerint minden vérontás, összeütközés és fegyverek használata nélkül történjenek az események a megyében. Ennek a küldöttségnek három tagja volt kijelölve, de ha jól emlékszem, nem került sor a pécsi kapcsolatfelvételre, s a november 4-ei események miatt végleg elmaradt.

Ügy tudom, hogy még egy vagy két nappal azelőtt a megyei pártbizottság tagjait letartóztatták, valamint a kommendáns parancsnokot, aki úgy emlékszem százados volt.3 Tehát amikor a Katonai Forradalmi Tanács megalakult, akkor már a városi őrizetbe vételek megtörténtek. Ezt azért emelem ki személyesen, mert birtokomban van a személyemmel kapcsolatban az események után kiadott olyan minősítés, hogy a 74 ember letartóztatásában részt vettem. Ez tehát ténylegesen nem volt igaz, ezzel is az őszinteségemet dokumentálom, hiszen nem akarom nagyobbítani a szerepemet, mint amilyen volt. Ez a hamis okirat, amit Molnár őrnagy politikai tiszt adott ki, méghozzá 1957. december 31-én, olyan következménnyel járt, hogy még a legkisebb - „bizalmi jellegűnek” tekinthető állást sem tölthettem be.

Visszatérve az eseményekre, október 31-én a laktanyában azt közöltem a hadosztály vezetőivel, hogy nemkívánatos személyek, ezért ne vegyenek részt a 31-ére meghirdetett városi gyűlésen, ugyanis az volt a tervük, hogy részt vesznek. Én azt mondtam tehát, hogyha úgy gondolják menjenek ki, de jobban teszik ha nem, mert így esetleg nagyobb összecsapásra is lehet számítani. Tudomásom szerint nem is voltak ott a gyűlésen, a laktanyából nem mertek kimenni. Ügy érzem, hogy a három vezető bent tartásával meg lehetett fékezni a gyűlés esetleges elfajulását.

Ezek után legközelebb november 4-én lettem részese az eseményeknek. Mint említettem, a Kossuth Lajos utcában laktam, a börtön mellett és a hangszórók már kora reggeltől hirdették, hogy délig tilos kimenni az utcára, s akinél fegyver van, annak délig le kell adnia. A börtön környékén történteket, illetve a foglyok oroszok általi kiszabadítását a börtönből én nem láttam, mert hiszen egy

3 Lásd erről bővebben a katonai alakulatok szerepéről szóló írást a jelen kötetben.

420