Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - I. Fejezet. A forradalom somogyi előzményei

Az egyéniek egyenletesebben dolgoznak, de nem nagy kedvvel: tartanak tőle, hogy hamarosan be kell lépniük. A nemrég belépettek, akik telve adóssággal, szinte fillér nélkül álltak be, a kilépés lehetőségeit mérlegelik. „Ha olyan lesz a törvény, akkor kilépek. Egyénileg háromszor megtermelem, amit a tsz-ben terem a vagyonom” - mondta J. bácsi. Hozzátette: „Nem bízunk meg senkiben, aki ki is akar lépni, nem mondja el még a barátjának sem”. A kilépés gyakorlatilag lehetetlen számukra. Nem beszélve a hároméves határidőről, hátralékaikat sem engedték el, csak felfüggesztették. Közben egyetlen tartalékukat, a bevitt jószág után kapott részleteket is felélik, hiszen előleget - bankkölcsönből - csak 100- 200 Ft-ot kaptak. Sokan még a múlt nyáron, betakarításkor a közösben dolgoztak s ígéretet kaptak, hogy ősszel a szerzett munkaegységeket elszámolják nekik. Nem így történt, ezek követelése is a tsz idei mérlegét terheli.

Ezt a mérleget az elnök, minthogy a gabonatermelés alig kifizetődő s az állattenyésztés fejletlen, ipari növények termelésének fokozásával szeretné jól zárni. Ezzel azonban tovább fokozza az amúgy is súlyos munkaerőhiányt, és így az eredmény kétséges. Kétséges azért is, mert a tagság jelentős része bizalmatlanul nézi az elnök minden igyekezetét. Tudnunk kell róla, hogy elnökségéről a tagság hallani sem akart, s végül nem sikerült kiderítenem, hogy forma szerint megszavazták-e vagy sem. Azért akadnak hívei, de általában nem szeretik, lenézik. Rosszul esik ezt így kimondani, hiszen attól is csak becsülést érdemelne, aki nem ért vele egyet.

Bár a tagok jól tudják, hogy jólétük emelése csak az állattenyésztés fejlesztésével következhet be, csak a mát, a holnapot nézik, nem a holnaputánt. így az elnök terveit baromfitenyésztés, méhészet megindítására, tehenek vásárlására, vegyszeres gyomirtásra határozott ellenzés fogadja. Ez nem jelenti a tervek elvetését: H. elvtárs ilyen körülmények között kénytelen a többségi akarat ellenére cselekedni.

18. H. elvtársat nemrégiben megkérte valaki, hogy nézze meg a rádióját, mert az nem szól. Kiderült, hogy a telepes rádió szól, de csak akkor, ha „Marika hangja” műsort ad, mert átállították „Amerika Hangja” vételére, s e művelet túl jól sikerült, a Kossuth már nem is akart bejönni rajta. E véletlen esetből nem szeretnék túl messzemenő következtetéseket levonni, de tény az, hogy a hed- rehelyiek jelentős része jobban hisz Amerika Hangjának, mint nekünk. Kevés rádió van, a hírek torzítva keringenek a faluban. Titokban, de igen szívósan sokan reménykednek fordulatban, a régi idők visszajöttében. Ez a jelenség a faluban senki előtt sem ismeretlen, de csak H. elvtárs és felesége jelölték meg a kivezető utat: sürgősen átesni a megrázkódtatáson, s a 100%-ig szocializált mezőgazdaság meghozza majd az anyagi fejlődést s vele a lelkek békéjét is.

39