Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - II. Fejezet. A forradalom napjai Somogyban

És igazat kell adnunk nekik és magunknak, mert sarjadzanak már törekvések, amelyek aggodalommal tölthetnek el bennünket. E forradalom tisztának indult, tiszta célokért harcolt, s tiszta is maradt mindeddig. Miért engednénk, hogy a tömeg hangulatát meglovagoló, hirtelen támadt demagógok a maguk vitorláiba fogják be forradalmunk tiszta szelét?

Most, amikor már lassan a tetteké a szó, amikor a vér már kiömlött szabadságunkért, egyszerre megjelennek az erkélyeken soha nem látott emberek: ahány csoportosulás, annyi nagyhangú szónok, melldöngető, érdemeket hangoztató, uszító és frázisemlegető. Hol voltak eddig?

Üresen maradt íróasztalokért, funkciókért, igazgatói, osztályvezetői és egyéb állásokért folyik a küzdelem sokak között. Nagyobb fizetésekért, magasabb állásokért tülekednek olyanok, akik most úgy érzik, hogy egy-egy hangzatos szónoklattal, a fegyverzaj elülte után derekukra akasztott revolverrel minderre már jogot, elidegeníthetetlen érdemeket szereztek. Hol voltak eddig? Hol voltak azokban a napokban, amikor még félni kellett a múlttól, a restaurációtól, amikor még tartani kellett attól, hogy vérbe fojtják szent forradalmunkat? És most egyszerre itt vannak, verekednek, de nem a szabadságért, hanem a maguk érvényesüléséért.

Vannak, akik az elmúlt évek annyiszor elítélt, annyiszor bírált szokásaiból, vezetők előnyeiből tanulva személyi használatra is gépkocsit igényelnek. A szomszédba már nem tudnak átmenni két lábukon, gépkocsiért telefonálnak, futkosnak. És sokak körül megjelentek a „liktorok”, kettő, három, akik azzal, hogy a forradalom ellenségeitől óvják a bizottsági tagot - öles revolvert lógatnak oldalukon, s mindenütt fontoskodnak, intézkednek. Gondolják, talán sikerül kihalászni egy kényelmes jó állást, ha állandóan a „tűz” körül, az ülésező bizottságok körül lebzselnek.

És mindenütt ülések, ülések, a végtelen éjszakába nyúlva.

Talán születőben vannak az új „kucserák”?

Talán születőben van ismét egy olyan kor, amelyben nem a rátermettség, a képzettség, nem a tett és a becsület a fontos, hanem a fontoskodás, a talpnyalás, a frázisok pufogtatása az érdem?

Nem. Hőseink nem ezért áldoztak, forradalmunk nem ezért győzött. S már most szót kell emelni a múltból még itt ragadt, itt-ott felburjánzó kísértő módszerek, hibák ellen.

Ma mindennél fontosabb a nép, a forradalom érdeke. Félre a személyi érdekekkel, az autókért, nagyobb lakásokért, íróasztalokért, karrierekért való tülekedéssel. Félre az új „kucserákkal”, a „liktorokkal”, félre mindazzal, ami a múltat idézi, a múlt hibáit igyekszik feleleveníteni.

277