Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
I. kötet - Bevezetés
Ezzel egyidejűleg megkezdődtek a rendcsinálásnak nevezett megtorló akciók is a forradalmi események aktív résztvevői ellen, a megszállók őrizetbe vették a megyei és járási forradalmi tanácsok vezetőit és tagjait rögtön az első napokban. A következő időszakban az együttműködésre kényszerített magyar rendőrséggel együtt végezték a letartóztatásokat, nem kevés pártapparátusból és egyéb politikai aktívákból verbuválódott segédrendőr közreműködésével. 1956. november közepétől a karhatalom szerepe vált elsődlegessé a fizikai megtorlás folyamatában. A tömeges megtorlás tehát kezdetben közvetlenül a szovjetek irányításával és részvételével történt, akiknek a megszállóként való viselkedését mi sem bizonyítja jobban, minthogy a letartóztatottak közül vezetőknek tekintett személyeket a Szovjetunióba, Kárpát-Ukrajnába deportálták november 8-9-én.31 A kisebb települések forradalmi megmozdulásainak vezetői és a forradalmi bizottságok tagjai közül sokakat ezt követően vettek őrizetbe. Tény, hogy az őrizetbe vettek többségét - elsősorban a lakosság felháborodása miatt - néhány nap után kiengedték, de így is megközelítette a kétszázat a tartósan őrizetbe vettek, illetve a letartóztatottak száma. Az akciók tömegessége azt bizonyítja, hogy a forradalom leverése nem ért véget az ellenálló fegyveres csoportok felszámolásával, hanem folytatódott a társadalom politikai ellenállásának megtörését célzó tömeges büntető akciókkal. A Magyar Szocialista Munkáspárt néven újjászerveződő kommunista párt irányításával és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak nevezett új központi államhatalmi szerv közreműködésével kezdődött meg a megyében is a régi politikai-hatalmi struktúra helyreállítása. A központi irányítás szerepe az első hetekben (hónapokban?) akadozva és belső ellentmondásokkal terhelten érvényesült. Mindez a politikai erőviszonyok bizonytalanságával és a helyi vezetőknek a követendő politikai taktika kérdéseiben meglévő nézeteltéréseivel magyarázható. A helyi pártvezetők az első napokban kifejezetten balos, rákosista megnyilatkozások jegyében léptek fel, mintha mindent folytatni lehetne s kellene az október 23-a előtti módon. A lezajlott események résztvevőit azonnal ellenforradalmi, sőt fasiszta elemeknek nevezték, máról holnapra megfeledkezve az október 28-29-ei megnyilatkozásaikról. Ezt követően - a pártközponttal folytatott konzultációk nyomán32 - valamivel mérsékeltebb magatartás jellemezte tevékenységüket, de továbbra sem alakult ki egység a napi politikai kérdések tekintetében, 31 Az akció időpontját a témáról szóló kiadványokban közzétett adatok nyomán közöljük. 32 Ezekről a megbeszélésekről sem a pártközpont, sem pedig a megyei vagy a városi pártbizottság korabeli irataiban nem maradtak fenn sem dokumentumok, sem adatok. Az 1970-es években rögzített szóbeli közlés alapján van arról tudomásunk, hogy egy-két helyi pártvezető november 10-12-e körül a fővárosba utazott a követendő politikai taktika tisztázása céljából. 26
