Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)
I. kötet - Bevezetés
nek hangulatát és orientálta a gyűléseken megfogalmazott követeléseket. (Lásd a röplap fénymásolatát a kötetben!) A következő napon történteket a nemzeti tanács összetétele - párt- és tanácsi, katonai és rendőrségi vezetők jelenléte — miatti tömeges elégedetlenség váltotta ki. A félig-meddig kudarcot vallott küldöttgyűlésről eltávozottak közül sokan csatlakoztak a tüntetéshez, amit megkísérelt feloszlatni a kivezényelt katonai egység. Mindenesetre a mintegy 100-200 fős tömeg így is eljutott a Szabadság (ma Berzsenyi) parki szovjet háborús emlékműhöz, ledöntésének szándékával. A megyei pártbizottság - a tüntetőknek engedve - tűzoltószerkocsit hozatott, de nem sikerült az obeliszk ledöntése. Végül a főként ÁVH-s és katonatisztekből álló egység riasztólövésekkel oszlatta fel a tömeget. Egy haslövést kapott tüntetőt kórházba kellett szállítani s állítólag mások is megsérültek. A megye számos településén tartottak 27-én gyűléseket, felvonulással egybekötve. A megmozdulásokról fennmaradt néhány, az eseményt követően leírt jegyzőkönyv, felhívás, valamint a büntetőperek során elhangzott vallomások szolgálnak további adatokkal a népgyűlésekről. A rádióban elhangzottak és a fent említett felhívások nyomán több településen, számos munkahelyen alakultak munkástanácsok, forradalmi szervek. A Somogyi Néplap viszonylag részletesen tudósított a Kaposvári Vaskombinát dolgozóinak munkástanácsot választó gyűléséről. (Lásd a 28. sz. dokumentumot!) A gyár munkástanácsának tagjai, dolgozói egyébként fontos szereplői voltak a kaposvári eseményeknek. A gyakran több száz fős falusi népgyűléseken nyílt szavazással választottak kisebb, irányító-ügyintéző, vagy népesebb számú, a falu lakosságának különböző rétegeit képviselő munkástanácsot, forradalmi bizottságot/tanácsot. A megye déli részén, a határsávban elhelyezkedő és szinte elzártan létező községek egy részében izgatott légkörben, kisebb atrocitások kíséretében zajlottak a felvonulások, népgyűlések. E megmozdulások hangulata minden bizonynyal azzal magyarázható, hogy a súlyosan korlátozott életfeltételek fokozták a lakosságban felgyülemlett elégedetlenséget, elkeseredést. A tüntetők egy kisebb csoportja néhány községben lerombolta vagy megrongálta a szovjet és bolgár második világháborús emlékműveket, önkényesen behatoltak párt- és tanácsi irodákba, elégették a gyűlölt pártiratokat, adó- és begyűjtési iratokat. Az események közül - tragikus végkifejlete miatt - sajnos kiemelkedik a jugoszláv határ menti Berzence községben tartott tüntetés és népgyűlés, melynek feloszlatásakor, illetve ennek következtében négyen meghaltak, többen megsérültek a kirendelt határőregység fegyveres tömegoszlatása során.15 15 A berzencei tüntetésről és annak feloszlatásáról lásd bővebben a 2. kötetben olvasható írást! 18
