Farkas Péter - Szántó László (szerk.): Somogyország ötvenhatban. Dokumentumok, emlékezések és történetek a forradalomról I-II. (Kaposvár, 2017)

I. kötet - II. Fejezet. A forradalom napjai Somogyban

„Próféták”jöttek, s hirdettek igét, amelytől- úgymond— boldog lett a nép s arany ecsettől a jövő színét megcsillogtatta ezer csábos kép.

Nemzet megváltó tervek születtek s embert gyalázó balga ritmusok, s honfiakat halomra ölettek népbolondítófarizeusok.

Színes jelszavak tömkelegével szórtak be minden lélek-parlagot S a kijátszott nép saját vérével öntözte meg a szolgaság magot.

Ott nem ismernek többé más talajt csak olyant, amelyben, a legelső helyen a szent szabadság lombos fája, hajt és babért csak munkának terem.

Hát álljon most bátor csatasorba a jövendőnkben bízók serege, mely ármányt végkép elsodorja, hogy nem marad még hírmondója sem.

amely fölött vígan lakmároztak vérszomjas lelkű, undok Káinok, s ajtóiknál hű őrséget álltak szánalomra méltó eunuchok.

Ilyen volt létünk eddigi arca, ma lehullt róla minden hazug máz, s azért lángol most e nemzet harca mert átkos szolga-bilincset ráz.

Dühöngő orkánok erejével oroszlán szívű hősök harca ez, mely rabláncait szaggatja széjjel amerre most vére permetez.

De ne karddal, ne gyilkoló kézzel — a bosszúállás rossz tanácsadó — hanem jóra lelkesítő hévvel s békéljen meg, ki maga még lázadó!

Hiszen most már fényesen leng zászlónk mely e harcban is győzelemre vitt. öleljük hát keblünkre parázsló szívünkre e harc büszke hőseit.

S velük együtt kiáltsuk világgá hogy létért mi többé nem koldulunk, szívünk rügye bomlott dús virággá szabadság egén ragyog már hajnalunk!

Szalai János

Forrás: Somogyi Néplap, 1956. október 28. 2. o.

Jegyzet-. A vers szerzője a Kaposvári Városi Tanács V. B. Népművelési Osztályának dolgozója volt, majd a forradalom után áthelyezték a lakáshivatalhoz. 1958 áprilisában mint MSZMP tagot szigorú megrovásban részesítették e vers publikálása miatt.

117