A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

A XIX. század folyamán azonban megyénk területén már az idegen töké képviselő birtok-tulajdonosok is megjelennek. 1835-ben vásárolta meg báró Sina Simon osztrák bankár a Hunyady család simongáti uradalmát. Az 1850-es években jutott Biedermann bécsi bankár kezére a gróf Batthyány család mozsgói uradalma. Nem tudtuk pontosan megállapítani, mikor vásárolta meg Satzger bécsi gyáros (más forrás szerint kereskedő) a Csapody-örökséget, de az 1850-es években már ott rendezkedett be modern gazdálkodásra (gyárszerűen működő szeszfőzdét állított fel Bálványoson, stb.). Ez idő tájt jutott Ádánd is gróf Wickenburg birtokába, amely azelőtt közbirtokosok kezén volt, aki azután modern ekékkel, cséplőgépekkel látta el az uradalmat.2,i

Mindez azonban nem sokat változtatott azon a tényen, hogy a megye nagy részét dúsgazdag mágnás családok tartották kezükben, mint például az Esterházyak hercegi ága, a herceg és gróf Festeticsek, a gróf Széchenyiek, a gróf Hu- nyadyak, stb. akiknek birtokán már a feudalizmus végén a modern „hasznosság elve” szerint gazdálkodtak.

A mezőgazdaságban azonban — a tőkés beruházások ellenére - az 50-es években a megye területén még alapvetően a külterjes gabonagazdálkodás dominált és ennek következtében komoly problémaként jelentkezett az.időszakos mezőgazdasági munkák elvégeztetéséhez szükséges bérmunkások megszerzése. Általiban kevés volt a napszámos. A megye területén azonban volt olyan község, pl. Darány vidéke, ahonnan a parasztok Szlavóniába mentek át 5-6 hétre részért dolgozni, és csak azután láttak hozzá a pajtákba hordott gabona kinyomtatásához. Ennek megvolt az a nagy hátránya, hogy a szél, eső, olykor a hó nagy károkat okozott a pajtában elhelyezett gabonában, olyannyira, hogy némelykor a szem egyötöde a csáplés, vagy a nyomtatás alkalmával a szalmában maradt. S ha netán tűzvész tört ki, akkor minden odaégett, amint ez pl. 18.53-ban István- diban történt.24

A mezőgazdaság konkrét munkaerőszükségletén kívül a mezőgazdasági ipar is foglalkoztatott munkaerőt. Ez az ipar azonban még elég kezdetleges volt. Galgóczy jelentősebb mezőgazdasági ipari üzemek közül Somogybán Szigetváron és Ladon említ egy haszonbérben lévő szeszgyárat és a kéthelyi uradalom Ma- róth pusztáján egyet, és ezen kívül csupán Czinderynek évenként 4708 q répát feldolgozó szigetvári cukorgyára került munkájában említésre.2'1

Történt — ha nem is gyáralapítási, de az élelmiszeripar területén egy komolyabb sörfőző üzem létrehozására is kísérlet. Kaposvár városa ennek köszönhette azt, hogy területe az ún. Donner várossal kibővült. Donner János sörfőző ugyanis a Kapóson túli részen egy nagyobb területrészt vásárolt meg azzal a céllal, hogy ott „sörfőző” házat rendez be. Esterházy herceg azonban - aki akkor még a regálék és így az italmérési jognak is ura volt Kaposváron - keresztülhúzta számítását és nem engedélyezte a serfőző ház működését. Ehelyett az uradalmi birtokon főztek - rendkívül rossz minőségű és éppen ezért nagyon nehezen fogyó - sört. Donner ekkor a tulajdonában lévő terület egy részét házhelyként eladta és ezzel megalapítója és névadója lett a máig is fennálló ún. Donner-városnak.20

Ügy tűnik, hogy az 1850-es években még több gyáripari üzem volt Somogybán mint később. Csorba munkájában számos szeszgyárról tett említést, amelyek valószínűleg elsősorban mezőgazdasági jellegű üzemek voltak, mert az igás-mar- hák táplálásával, illetve marhahizlalással voltak kapcsolatosak. Az élelmiszer- ipar terén lisztőrlő malmokat említ még nagyobb számban, mégpedig elsősorban