A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

A megyében még 1892-ben is alakult hitbizomány: gr. Andrássy Aladár és neje szül. Wenckheim Leontin alapították Sándor fiúk számára, a 8900 kát. holdas szigetvári uradalmat kötve le.3/0

Érdemes röviden foglalkoznunk azzal a problémával is, hogy miként látták a kortársak a hitbizományokat, azok szerepét a gazdasági és társadalmi életben. A tanulmány szerzője, amellyel foglalkozunk s amely tudományos szempontból a legfontosabbak egyike, aggasztónak tartja a hitbizományok megszaporodását. A hitbizomány-alapítások okaként az 1848 utáni „nehéz átalakulást”, majd az 1870-es évek gazdasági krízisét tekinti. A földesurak a földvagyont féltették és védelmet a hitbizományban kerestek, „bár tudva levő dolog, hogy sok esetben a hitbizomány a kedvezőtlen anyagi helyzetet csak eltakarja és sokféleképp megterhelve, a mívelés hanyatlásához vezet, holott anélkül az érdekeltek inkább és helyesen a mívelés emelésében kerestek volna menedéket. így magyarázandó részben a hitbizományok újabban bekövetkezett szaporodása; ehhez járultak még egyéb körülmények, társadalmi nézetek, osztálymozgalmak”, - s mindebből a szerző azt a következtetést vonta le 1898-ban, tehát még a dunántúli agrárszocialista mozgalmak előtt; „Ha útját akarjuk állni az agrárszocializmusnak, mely hazánkban sokkal veszedelemesebb volna, mint az ipari munkások szocializmusa, látva azt, hogy az különösen ott terjed, hol a hitbizomány és a ladfundiális birtok nagy, mint Angliában, Csehországban és mint azt legújabban a Szicíliában és Spanyolországban előfordult veszedelmes mozgalmak, sőt nálunk is tanúsítják, akkor ideje lesz ez intézmény átalakítására gondolni.”380

Az intő szó azonban hasztalan volt. Megyénk pedig ezen a téren egyike volt a nagybirtok fellegvárának és ez annál figyelemre méltóbb, mert Somogy megye a szabadságharc előtt még úgy szerepelt, mint a középnemesség hazája, s a századforduló idejére már a laitfundiumok fellegvárává lépett elő. Az 1880-as évek nagy mezőgazdasági megrázkódtatásai nemcsak a kisbirtok eladását és elaprózódását, de sok középnemesi család eltűnését is elősegítették. Igen figyelemre méltó, bár névtelenül írott cikk jelent meg erről a folyamatról a Somogyvármegye Gazdasági Egyesületének hivatalos közlönyében: a Gazdasági Értesítőben 1908-ban, amely arról szól, hogy a középosztály nem lévén előkészítve sem a belterjes-, sem a pénzgazdálkodásra, 1848 után elveszítette lába alól a talajt. Pusztulását elősegítette az ősiség megszüntetése is. A parasztság viszont erősen megszaporodott és birtoka elaprózódott. A 60-as évek vége felé a középbirtokosok túlnyomó része parcellázta birtokát a parasztok között (sajnos, ennek levéltári nyoma mind- ezideig nem került elő). A paraszt a földvásárláshoz szükséges tőkét csak uzsorakamatra tudta megszerezni és ennek természetes következménye lett a bukás, pusztulás és a kivándorlás.381 A birtok útja pedig a továbbiakban nem nyomon követhető, de a megye közgazdasági monográfiájának írója szerint - lehet, hogy a fenti áttétellel, de végeredményben - ezek a volt középnemesi birtokok nagyrészt a nagybirtokok, s főként a kötött birtokok terjedelmét növelték. Hirsch kimutatása szerint 1857-ben 350 somogyi nemes családot említett meg Csorba monográfiája, akik közül 220-nak nevével már nem találkozott a megyében 1903- ban. A megmaradt 130 családnak is csak jelentéktelen része szerepelt a birtokososztály között, noha 1848 előtt a középosztály birtoka még jóval meghaladta a 200000 kát. holdat.382 Somogy megye tehát a nagybirtokok és a kisparaszti, szegényparaszti birtokosok hazája lett! Alig 200 család tartotta kezén a megye 2/3 részét.