A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

a szeszgyárakról, de ugyancsak a burgonya értékesítését szerette volna előmozdí­tani az 1900-ban bejegyzett Königes János szabadalmazott burgonya étliszt gyára, amely Kaposváron állt, de úgy látszik, nem volt sikere, mert 1904-ben már meg­szűnt.300 A szőlő értékesítését szerette volna előmozdítani az ugyancsak Kapos­várra tervezett konyakgyár, amelynek felállítását azért vették tervbe, mert a statisztikák tanúsága szerint a konyak behozatal 1882 és 1902 között egyre nőtt. Érdemesnek látszott tehát a megyében lévő — az újság szerint — 135 000 hold szőlőterületen termő bor ily módon történő hasznosítása, mivel e boroknak nem lévén piaca, főként házi és helyi fogyasztásra használták.351 A papirosiparnak nem volt Somogy megyében ekkor üzeme, bár érdemes megjegyezni, hogy létesítésére ekkor tettek kísérletet. A csurgói járásban volt szó arról, hogy egy osztrák társaság a Dráva mellett papirosgyárat állít fel Gyéké­nyesnél, vagy Légrádnál. A szükséges vizet a folyó biztosította volna. Ez a terv azonban nem vált valósággá, Somogy megyében a papíriparnak nem volt üzeme.352 A vegyészeti ipar egyik legjelentősebb üzeme megyénkben a lábodi kemé­nyítőgyár volt. Ennek működéséről, fejlődéséről sajnos hallgatnak forrásaink ebből az időszakból. Annál többet propagálják újságcikkekkel és ismertetések­kel Kaposvár egyik fontos üzemét, a Haidekker-féle szappangyárat. A gyárala­pító fia 1908-ban modern villamos- és gőzgépekkel szerelte fel üzemét és annak gyártmányait nemcsak Dunántúlon, hanem Horvátországban és Szlavóniában is keresték. Ez a kis gyár nagy küzdelmet folyatott a cseh ipar Szarvas nevű szap- panával, de e versenyből ő került ki győztesen.353 1914-ben halt meg a gyár tu­lajdonosa, Haidekker Pál, aki a szappanfőző műhelyt gyárrá fejlesztette. Nekrológja felsorolja viselt tisztségeit. Eszerint alelnöke volt a kaposvári kereskedők egyesületének, igazgatósági tagja a gazdasági és ipari takarék- pénztárnak, a kaposvári vasöntöde és gépgyár rt.-nak, a barcsi kereskedelmi rt-nak, a kaposvári kerületi munkásbiztosító pénztárnak, váltóbírálója az osztrák­magyar bank kaposvári fiókintézetének, stb.354 Így fonódtak össze egy kisvároson belül is az ipari és a banktőke közös érdekei a finánctőke együttes érdekeivé. A kikészítő iparágak közül legjelentősebb Rózsa János műfestő és vegytisz­tító gyára volt Kaposváron, amelyet 1902-ben alapított tulajdonosa. Rózsa 12 éven át Svájcban, Németországban és Franciaországban tanult és üzemében se­lyemfestést, gőzműfestét, fonálfestést, tolltisztítást és vegyészeti ruhatisztítást végzett. Üzeme hamarosan jó hírnévre tett szert, úgy hogy 1908-ban kibővítette 2 nagy gőzkazánnal, gőz és villany generátorokkal.355 1909-ben 40 munkása volt és ekkor újabb építkezést kezdett, hogy az üzemet tovább bővítve, a munkás lét­számot megkétszerezze.356 A város kiadta az építési engedélyt, melyet a szom­szédok megfellebbeztek. Az alispán azzal az indoklással utasította el fellebbezé­süket, hogy a gyárban csupán automatikusan működő, robbanómentes benzintar­tályokat fognak alkalmazni, ami a szomszédok számára nem jelent veszélyt. A gyár tulajdonosa 1909-ben Magyarországon elsőként szerzett be ágytoll tisz­tító gépet - a helyi lap tudósítása szerint - és ugyancsak ebben az évben szőnyeg portalanító géppel gazdagította üzemét.357 A Tanácsköztársaság idején ez az üzem a város egyik legjelentősebb gyárának számított. A nyomdaipari üzemekről már tettünk említést. 1905-ben megalakult a Somógyvármegye Nyomda és Lapkiadó Rt. 20000 korona alaptőkével, amelyet 19x1-ben 100 000 koronára emeltek. Ügyvezető igazgatója az a Sebők Jenő volt, 67

Next

/
Thumbnails
Contents