A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
verte az erdőkbe települt üveggyárak igen fontos nyersanyagának árát, és ismét csak a vasút volt az, amely behozta a szebb és jobb kivitelű külföldi üvegárut és ezzel halálos döfést mért e kisebb üzemek kezdetlegesebb technikával készült darabjaira. A faipar terén nem is volt több üzem Somogybán, csupán egy: Ber- zencén Deutsch Ádám cserkéregtörőgyára, amelyet Szterényi munkája „újabban keletkezett”-nek jelzett.265 A bőripar terén 1898-ban Somogybán egy üzem sem dolgozott gyári jelleggel. Az élelmiszeripar területén a sör- és malátagyárak közül egy sem működött Somogy területén 1898-ban. Gróf Széchenyi monográfiája szerint a megye egyetlen kisebb serfőzője 1894-ben szűnt meg „egyéb okok” miatt.266 Ipari szeszgyár Somogybán csupán egy volt: Kremzir Károly szeszgyára és szeszfinomítója a Pálfaluhoz tartozó Belcsa pusztán. A mezőgazdasági szeszgyárak száma 7, (az országban 98 volt összesen) de ezek közül is 2 Kremzir tulajdona volt (egy mezőgazdasági szeszgyára volt Belcsa pusztán is, és egy másik a Tarnócához tartozó Fáni majorban), 1 pedig a MIR szeszfőzdéje volt Alsónyives pusztán.267 Az utóbbinak építéséről 1893-ban a helyi sajtó is hírt adott. 1894-ben pedig már mind a hét szeszgyár állott a megyében, ebben az esztendőben létesült a hetedik Szemesen.268 Az 1890-es évek elején Kremzir Károly, a kamarai terület legjelentékenyebb szeszgyárának tulajdonosa még keservesen panaszolta, hogy az árak nyomottsága és a kivitel csökkenése miatt - ha nem saját termésű nyersanyagot használna fel (burgonyát és tengerit) a szesz égetéséhez, akkor tetemes ráfizetése lenne. Nyereségét így is csak azzal tudta biztosítani, hogy a környéken létesült mezőgazdasági szeszgyárak termelvényeinek finomítását vállalta. A termelés magas önköltségét annak tulajdonította, hogy a kőszén szállításának vasúti tarifája igen magas.269 Utóbb - úgy tűnik - a szeszgyárak általában jobban jövedelmeztek, bár ezek rendszerint mezőgazdasági üzemmel kapcsolatosan keletkeztek, hiszen a hulladékanyagot az állathizlalásnál kitűnően lehetett értékesíteni. Részletesebb adataink vannak a Satzger-féle ádándi gazdasági szeszgyárról, amelyben cukorrépából készítették az alkoholt. 1885 óta minden ősszel napi 12 órai munkával dolgoztak. A megye közgazdasági előadója jelentést kért az inspektortól az üzem méreteit illetően, aki 1891-ben közölte, hogy átlag 1700 hektoliter szeszt égettek ki évente 24-30000 q cukorrépából, annak minőségétől függően. A kampányidő 1885—1891-ig nagy átlagban évi 110-180 nap volt. A répa 60%-át takarmányként kapta vissza a mezőgazdaság. Az átlagos 10—30000 q répából 600-1700 hl tiszta alkoholt nyertek.270 A szeszégetés új reneszánszát a filoxéra pusztítása miatt tönkrement szőlők okozták. A „szegénység” a borról a „spiritusra” szorult - ahogy a helyi lap írta,, megemlékezvén Kremzir vállalkozásairól. Ez a rendkívül mozgékony vállalkozó szellemű ember csupán a szeszfőzés után évente 180000 Ft adót fizetett, vagyis egymaga annyit, mint a megye összes egyenesadójának tizenegyed része. Hasonlóképpen magas volt az adója Satzger ádándi szeszgyárának (évi 50000 forint). Az 1890-es években már éreztetni kezdi hatását a megyei adó összegében az ipari üzemek nagyobb adózóképessége. Az újságíró így sóhajtott fel, számbavéve e szeszfőzdéken kívül Lábod, Nagykorpád és Nyires ipari üzemeit, illetve a kaposvári cukorgyár reménybeli adóját is: „Istenem, de hatalmas és nagy vármegye ez a Somogy!”271 56
