A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
szeszgyárak viszont a helyi fogyasztási szükségleten kívül az osztrák tartományokba és Svájcba exportáltak. Kremzir Károly kálmáncsai főzdéjében 755 hl szeszt állítottak elő 1882-ben. A megyében ezen kívül még 562 szeszfőzde üzemelt, melyek tengeri, burgonya és gabonanemű alapanyagot dolgoztak fel. A vegyészeti iparban a jelentés nem emlékezik meg külön Somogy megyéről, de tudjuk, hogy szappan- és olajgyártás folyamatosan folyt a megye területén. A szappanosokat igen érzékenyen sújtotta az osztrák ipar versenye, bár ettől eltekintve, mind kedvező anyagi viszonyok között voltak.233 S most feltehetnénk e kérdést: mi húzódik meg e száraz adatok mögött? Hogyan élt ekkor az iparosság széles rétege? „Még sohasem láttunk ennyi szegény iparost, mint most - írta a Somogy című lap 1875 szeptemberében. - A vásárlók előnyben részesítik a grazi és bécsi árut, mint a hazait és így a jó és értelmes iparosok naponként fogynak számban és vagyonban.”234 1877-ben már arról olvasunk, hogy sok iparoscsalád otthagyta műhelyét és más téren lát kenyér után.235 Ekkor már a parlamentben is szóbakerült az ipar pártolásának szükségessége, és ennek kapcsán említette meg a Somogy című lap, hogy Somogy néhány vidékén számbavehető szövőipar van. Abroszokat, vásznakat szőnek, amelyek a külföldiekkel is kiállják a versenyt, de a takácsoknak kevés a megrendelése, iparuknak csupán a terhét viselik. Ez a panasz általános a többi iparágban is.236 Nem kedvezőbb a helyzete a háziiparnak sem. Eleinte a parasztság le is nézte a háziipar egyes ágait. Pl. P. Szakhmári Károlyt majdnem megbuktatták a képviselőválasztáson, mert a nagyatádi választókerület néhány községében a mezei munka szünetelése idején a kosárfonást ajánlotta mellékkeresetnek. „Nem vagyok én sem tálján, sem tót” - mondta a polgár. A fafeldolgozásnak inkább volt talaja a megyében. Egyszerű gazdasági eszközöket a Zselicségben, Mesztegnyőn, Zicsen és Nágocson is készítettek fából, szalmából, sőt háziiparként dolgozták fel a gyapjút és a kendert is. Darányban 25—30000 db nyírfaseprőt is szállítottak piacra. Belső-Somogyban szalma- és gyékényfonás dívott, sőt Csokonyán, Visontán, Üjnépen és Alsókban szalmakalapokat is készítettek, bár igen kezdetleges formában. Többfelé kefekötéssel is foglalkoztak és az egész megyében elterjedt a len- és kenderszövés.237 Ez az „elterjedés” valószínűleg csupán a régi háziipar folyamatos továbbélése volt. A háziipar propagálása és főként megszervezése ekkor még meglehetősen ösztönös, az eredmények bemutatására a Somogy megyei Gazdasági Egyesület nem is gondolt. 1881-ben pl. a Budapesten megrendezésre került országos műipari kiállításra semmit sem küldtek fel Somogyból.238 Így az a megye, amelyben - néprajzi nyomokból is végigkísérhetően - mindig is élt a háziipar, sőt a hímzésnek és fafaragásnak művészi darabjai voltak - ekkor még az országos kiállításon semmivel sem szerepelt. - A sajtót lapozva úgy tűnik, hogy a háziipar - egy-két vidéket és a háziipar egyes ágait kivéve239 - általánosságban megmaradt a kaposvári rabok foglalatosságának. * A dualizmus első időszakának az egész országra jellemző gazdasági és társadalmi jelenségei bukkannak fel megyénk életében is. A magyarországi hitel- intézetek növekvő számának jelentős részét képezik a Somogybán megalakult pénzintézmények. Ezekben a területünkön élő nagybirtokosok jelentős szerepet vállaltak, de ugyanakkor fontos funkciókat töltöttek be az országos pénzintéze5°
