A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
ráfizetéssel közlekedtek, míg végül is 1864-től Kanitz Károly bécsi bankár, hajó- tulajdonos első járatai eljutottak a Dráva alsó részéről Kakonyáig. E vállalkozás 1869-ben megszűnt, majd 1875-ben Schöller és Társa bécsi cég újból szállított a Dráván, ámde ez a víziút még korántsem volt jól kihasználva. A folyó szabályozatlansága és a mederben fekvő sok tuskó és rönk akadályozta a hajózást. 1868-ban kezdték meg újból a folyó szabályozását, de csak 1884-88 között sikerült - rövid időre - biztosítani az akadálynélküli hajózást Eszék és a Duna között.204 Az 1882. évi Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint a Dráva Gőzhajózási Vállalat egy 40 lóerős gőzöse, 10 nyílt és 3 fedett teherhajója szállított 360000 mázsa árut Eszéktől Barcsig, és 89000 mázsát Barcstól Eszékig jobbára fát és gabonát. Ebben az esztendőben már hajózható volt a Kapos vagy Zichy-csatorna is Somogy, Baranya és Tolna megyékben (113 km hosszúságban), amely 50-ioc mázsás rakományú hajókat bírt el.203 Nem hanyagolták el a balatoni gőzhajózás ügyét sem. Ezt elsősorban a partmenti nagybirtokosok érdeke tartotta állandóan éberen, akik sokat tettek a Ba- laton-kultusz elmélyítése érdekében. De volt már ekkor Balaton-rajongó a kisemberek között is. Dr. Szaplonczay Manó, a megye főorvosa és sokan mások megálmodták a Balaton fontos szerepét, amit egy késői utód így fogalmazott meg: „Fonyód, Kaposvár külvárosa.”200 A balatoni gőzhajózás természetesen elsősorban ezt a kultuszt volt hivatva szolgálni, személyszállító hajók létesítését sürgették. Somogy megye évi 2000 forinttal segélyezte a balatoni hajózási vállalatot, anélkül, hogy ennek hajói a somogyi partot érintették volna. 1889-ben új társaság alakult, amely felemelt segélyt kért. A megye ekkor arra törekedett, hogy ennek ellenében a társaság hajói naponként kikössenek a somogyi parti állomásokon is.207 Fontos probléma volt ez is, kiragadni Somogyot elszigeteltségéből és belekapcsolni a közlekedési hálózat révén az ország és a világ vérkeringésébe. Ez segítette új életre azt a kereskedelmet, amely éppen a szállítási nehézségek miatt már-már halálra volt ítélve. A hajdani nagy gabona- és terményszállító cégek becsukódó kapui ismét kinyíltak, és új életre támadt a fakereskedelem is. Ipar A mezőgazdaság után a legnépesebb termelési ág a megye területén az ipar volt. Az 1870. évi népszámlálás adatai szerint 6560 önálló vállalkozó és 6311 alkalmazott és munkás dolgozott Somogy megyében. Az ipari népességnek tehát 51%-a volt önálló, i%-a alkalmazott és 48%-a munkás. Ez a statisztika az iparágak közül Somogy területén a legnépesebbnek a fém-, a föld- és kőipart mutatta, amelyben az iparban dolgozók 35%-a munkálkodott. (Ide tartoztak a kovácsok, a lakatosok, a téglavetők, stb.). A szövőipar következett ezután, ahol az iparosok 25%-a dolgozott, majd a bőripar, amely az ipari népesség 17%-át foglalkoztatta (a csizmadiákat, cipészeket is ide sorolták). A vegyiipar az iparos népesség 11%-ának adott munkát, s köztük jelentős számban találunk szappanosokat, gyertyaöntőket, stb. Az építészet az iparosok 5%-át foglalkoztatta, míg a nem közvetlenül termelőmunkával foglalkozók (borbély, szállodás) az ipari népesség 7%-át alkották.208 45
