A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
jutni a nyomásos gazdálkodásnál, bár ez már javított nyomásos gazdálkodás volt.164 A haladásnak igen sok rendezetlen kérdés állta útját. Az uradalmak zöme azonban már kezdi kiépíteni kapitalisztikus, korszerű gazdaságait, kivéve a közép-uradalmakat, amelyek a gyapjú és gabona dekonjunktúrával rohamosan ha- nyatlani kezdenek. A dzsentri nem tudta levetkőzni hajdani allűrjeit és a gazdálkodás deficitje hamarosan tömeges tönkremenetelüket idézte elő. A munkaeszköz terén jelentős változások mutathatók ki nemcsak a gépeket alkalmazó nagy uradalmakban, hanem a paraszti gazdaságokban is. A megye közgazdasági előadójának tapasztalatai szerint már az 50-es években megnövekedett a paraszti gazdaságokban a vaseszközök (eke, borona) száma és az 1870-es években már megjelent a cséplőgép és a rétgyalú.160 Ennek ellenére a földművelés súlyos nehézségekkel küzködött az egész korszak folyamán, amihez még hozzájárult az állattenyésztés hanyatlása is. Ez nagyrészt az egyre sűrűbben ismétlődő állatvészeknek volt fizikai és pszichikai (nem volt „érdemes” állat- tenyésztéssel bajlódni) következménye. Mi tehát a mezőgazdaság helyzetéből kiolvasható gazdasági és társadalmi kép megyénkben? Változatlanul az érdeklődés középpontjában a termés áll, amelynek helyzete, az eladási lehetőségek mindenkit érdekelnek. „Mindenki a termésre figyel” - írta a Somogy 1875. október i6-án, mert a megyének nincs fejlett kereskedelme, meglevő gyárai is elpusztulnak.186 A kisbirtokos osztály „földig szegény” - írta másutt - és a rossz utak miatt még fuvarozással sem köny- nyíthet terhein.167 1876-ban már a napszámosok egész karavánban indultak munkát keresni a falvakból, a nagy adó és a kevés kereset súlyos teherként nehezedett a falvak lakóira.168 Az 1880-as évektől kezdve már nemcsak a dzsentrit érte utói rohamos pusztulás, nemcsak a „kaputos osztály” licitálása folyt, hanem „Repül a telek” írta Roboz István, dobra kerültek a polgártelkek, belsőségek és szőlők. A tönkrement volt úrbéres gazdák rendszerint még a faluból is elköltöztek, hogy ne hajdani otthonukban kelljen napszám-munkát vállalniuk. Útjuk rendszerint Amerikába, vagy Szlavóniába vezetett.,6fl A megye gazdasági vezetői keresték a kiutat a rendkívül nyomasztó helyzetből. Az egyik elgondolás szerint a sok súlyos probléma megoldásához a gazdaközönség társulását kellene létrehozni. Így lehetne lépést tartani anyagilag és szellemileg a „nyugat polgárosodásával” és olyan haladási irányt teremteni, amely keletre is kihatna. E tudósítás szerint a társulásnak meglenne az az előnye, hogy Somogy munkaképes népét, amely inkább „eszélytelen, mint tunya” - a gazdasági műveltség elemeire meg lehetne tanítani és amellett olyan előnyök is származnának ebből, hogy egyes vidékek központjában közös költségen lehetne alkalmazni gépészeket, vagy felállítani kisebb gépgyárakat, amelyek az elromlott mezőgazdasági gépeket kijavítanák, újra használhatóvá tennék, amire most még nincs lehetőség.1'0 Az i860 óta fennálló Somogy megyei Gazdasági Egyesület nem tudta elérni ezt a célt. 1873-ban „egy földbirtokos” aláírással keserű vezércikk jelent meg a Somogy című lapban, amely a gazdaközönség közömbösségét, a gazdasági egyesület negyedévi gyűléseinek néptelenségét, a tagdíjak elmaradását panaszolta, amelynek következtében az egyesület néhány kiállítás megrendezésén kívül semmit sem tehet.1'1 40
