A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között
Mindenki sajnálja, hogy ennek a szerencsétlenségnek éppen Hónig János bérletén kellett megtörténnie, holott Hónigot mindenhol igen szelíd és humánus gondolkozásé, jó gazdának ismerik. Negrónak, az uradalmi intézőnek azonban már többízben volt baja az uradalom munkásaival. * * * A bíróság a vizsgálatot befejezte, az izgatással vádolt munkásokat és tanúkat kihallgatta, s mivel lázadást egyáltalán nem lehetett konstatálni, letartóztatások se történtek. Ügy látszik, hogy a szegény munkások nagyon is ártatlanul haltak meg. A vizsgálat során még a toponári uradalmi alkalmazott is azt vallja Negró intéző s a csendőrökkel szemben, hogy midőn a csendőrök a két embert elfogni akarták, a munkások vonakodtak azokat kiadni; lármáztak, de ő sem látta, pedig ott volt, hogy kapát, kaszát ragadva a csendőröket megtámadták volna. Kiabáltak mindent össze-vissza, többek közt egyik közülük bátorította a társait, hogy ne féljenek, ne adják ki társaikat, mert a csendőröknek nem szabad lőniök. „Hujjá”-t is kiabáltak, mivel azt jelezték, hogy többet nem dolgoznak, a csendőrök hurrát értettek, s azt gondolták, hogy ezzel megtámadják őket, és 20 lépésről lőttek a tömeg közé, szuronnyal való védekezésre nem is került a dolog. A két csendőr nyilván félt a nagy tömeg munkástól. A kettő közül egyik nem is volt kioktatva, csak próbaszolgálaton volt. A munkások élelmezésük jóságát elismerik, csak azért panaszkodnak, hogy szállásuk egy birkaólban van, hol a birkákkal együtt vannak, minélfogva a milliónyi légy és féregtől nem tudván éjjel se pihenni, folyton fáradt és elcsigázottaknak érzik magukat; ez az oka, hogy kellőképpen nem tudnak dolgozni. Kaposváron úgy az intelligencia, mint a nép köreiben élénk diskusszió tárgyát képezi a toponári vérengzés. Felháborodással beszélnek arról, hogy a nagy munkástömeg ellen két tanulatlan csendőrt küldöttek, mi okvetlen vérengzésre kellett, hogy vezessen. Közismeretes dolog a tót munkásoknak makacs összetartása, miről a múlt évekből a csendőrségnek is lehetne tapasztalása, mert éppen Rácegresen történt, hogy a tótok egy társukat a csendőröknek elfogni nem engedték, s csak az uradalmi intéző okos meggondolása akadályozta meg akkor is a vérengzést. Az agyonlőtt munkásokat tegnap temették el a közkórházból. Egyik 48 éves családos, gyermekes ember volt,1 a másik 24 éves legény.2 A hatóságok, maga a vizsgálóbíró is beszüntették a vizsgálatot, miután a történetekben a lázadás büntetőjogi elemeit sehogy se tudták fölfedezni. Kaposvár, 1897. július 5. Csendőrök a munkások ellen. SML.: Somogy megye főispánjának iratai (a továbbiakban: SMFI) 466/1897. Kaposvár c. lap 1897. július 5-i számában megjelent, Az első áldozatok c. cikkben lévőkkel. JEGYZET: 1 Jakubecz György, 2 Benyó János. 341
