A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között
III. RÉSZ 521897. július 5. A Kaposvár c. lap a somogyi szegényparaszt-mozgalmak véres nyitányáról: Benyó János és Jakubecz György szlovák mezőgazdasági munkások 1897. július i-án történt meggyilkolásáról A toponári uradalomba, melyet Festetich Kálmán és Vilmos grófoktól Hónig János nagybérlő bír haszonbérben, Trencsén vármegyéből és Vas vármegyéből mezei munkásokat hozattak, kik május hónaptól fogva októberig minden mezei munkára, főképp aratásra és cukorrépamívelésre állandóan alkalmaztatnak. A munkásokat az uradalom élelmezi, s ezzel munkabérük átlag a férfinak i Ft, a nőknek és gyermekeknek 60-70 krajcárra megy naponként, mit mezei munkára alkalmatlan esős napokon és ünnepeken is egyaránt megkapnak. A felvidéki tótoknak eszerint igen jó keresetük van az esztendő legnagyobb részében, mivel annyit keresnek, hogy viszonyaiknak megfelelő jólétet élveznek abból télen át is otthon. A toponári munkások meg is voltak elégedve sorsukkal az egész tavaszon és nyár elején. Pedig nem valami szorgalmas munkások, alig felét végzik annak, mit egy alföldi, vagy somogyi ember végez napszámmunkában. Az élelmezés a szokásnak megfelelő volt, igen tisztességes kenyeret kaptak, melyből mintát vittek be a főszolgabíróhoz, azonfelül húst, tésztát, és főzeléket felváltva. A tótok kinézése is arra mutat, hogy az otthoninál kétségkívül jobb, s a végzett munkához megfelelő, erőteljes élelmezésben volt részük. Beállott azonban a nehezebb nyári munka; az uradalom siettette a répakapálást, mi a tótok kényelmét kétségkívül veszélyeztette. Az uradalmi intéző szigorúbb pallért, egy kiszolgált altisztet állított melléjük, ki tekintet nélkül a rendkívül forróságra, mely a hűsebb trencséni éghajlathoz szokott tótokat teljesen eltikkasztotta, s csaknem munkaképtelenné tette, szigorúan megkövetelte a folytonos munkát. A tót munkások közt ez elégületlenséget szült, s támadtak közülük néhá- nyan, kik a többit a munka beszüntetésére s a szerződés megszegésére biztatták. Az uradalmi intéző az elégületlenséget megszüntetni nem tudta, minélfogva a két izgatót feljelentette a főszolgabírónak. A főszolgabíró kiment a helyszínére, a fészerlaki pusztára, s azt tapsztalta, hogy az elégületlenséget csakugyan a két feljelentett izgató szítja, kiket kihallgatásra hivatalába rendelt, s megkereste a csendőrséget, hogy a két embert állítsák elő. ,
