A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között

Szabó József (Pécs) fölöslegesnek tartja Ehr elvtárs indítványát, mivel a szervezkedés egyöntetű fejlesztésének kérdését megvitathatják. Az értekezlet így is határozott.

Ezután került sor a küldöttek jelentésére.

Szabó József bevezető beszéde után Kovács Miksa (Kaposvár) elmondja, hogy a kaposvári szervezett munkásság folytonos üldözéseknek van kitéve a hatóság részéről. Szervezeteik fejlődésének útját állja, gyűlések tartását nem engedélyezi. A besúgók, denunciánsok is dolgoznak és a hatóság többször toloncoltal ki. De ellenére a folytonos üldözéseknek, a szociáldemokrácia eszméinek igazságától áthatott munkások mégis megállják a helyüket. Hosszabb ideg tartó sztrájkok és munkás-kizárások is voltak ez évben, mivel a kutyaszövetség a bárcarend- szert itt is meg akarta honosítani. Október 10-én Kaposvár 2600 munkása közül 2200 nem dolgozott. Két sajtópörben és büntető eljárásban is volt részünk.

Iván Jenő (Szigetvár) sorra számlálja az ottani főszolgabírónak a csendőrséggel egyetemben tett jogtiprásnak nevezett intézkedéseit. Dánosi Ferenc (Mohács), Petre Ernő és Egerszeghi János (Kaposvár) a munkások üldözéséről és szervezeteik feloszlatásáról tesznek jelentést. Elnök jelenti, hogy Mayer Mátyás (Kaposvár) sürgősségi indítványt adott be a szónoki lista lezárására.

Szabó József az indítványnak olyként való módosítását ajánlja, hogy ne a szónoki listát zárják be, hanem a fölszólalók csak 5 percig beszélhessenek. A módosítást elfogadták.

Gyura János (Csokonya) jelenti, hogy míg az ő gyülekezési jogukat a hatóság lábbal tiporja, addig a keresztényszocialisták szabadon gyülekezhetnek az iskolában. Rulcsár Kálmán (Szigetvár) jelenti, hogy egy Budapestről érkezeti cipész-szabász denunciálásával szétrombolja a szervezetüket.

Váczi István (Szekszárd), Szeicz Lajos (Pécs), Steinberger Béla (Szekszárd), Csányi László (Kaposvár), Vidovics József (Pécs), Kohn Sándor (Pécs), Vass István, Kreska Antal, Pozsgai Ferenc, Vass János (Pécs) és Iván Jenő (Szigetvár) szervezeteik mozgalmáról tesznek jelentést. Pelczéder Ágoston (Budapest), a központ kiküldöttje, a beszédében azt mondja, hogy a küldöttek jelentései nem lepték, meg, mert tudja, hogy a koalíció ideje alatt nem is lesz másként. Mert a kolaíció nem más, mint közkereseti társaság, mely csak enni akar, miután nagyon kiéhezett. És mert sokáig kellett éheznie, most a munkásságon tölti ki bosszúját. A mi mozgalmunk azonban tudományos alapon nyugszik, és azt semmiféle koalíció, semmiféle klerikalizmus, semmiféle bosszú nem lesz képes megtörni, s útjában megakadályozni.

A napirend második pontjának előadója János Gábor (Pécs) a géptechnika fejlődését és a kapitalisztikus gazdálkodást ismerteti. A szervezett ipari munkásokra az a kötelesség hárul, hogy az indifferens ipari munkásokat és a földművelő munkásságot osztálytudatra ébresztette, hogy a végző küzdelemben együttesen megdönthessük a kapitalisztikus rendszert.

Második nap délelőtt: Petre Ernő (Kaposvár) elnök az érteklezletet megnyitja és jelenti, hogy a napirend második pontjához szólásra senki sem jelentkezett. Következett a napirend harmadik pontja.

Gyura János azt indítványozza, hogy a sajtó útján való munkaközvetítéssel kapcsolatosan a kisbirtokos részéről termelt áruk is nyerjenek közvetítést, amelynek létesítésével a kisbirtokosság is jobban lesz szervezhető.

329