A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
ták legnagyobbrészt az állandó munkásokat, s nyilvánvaló, hogy a díjazásuk.igen nyomorult volt. A Somogy című lap konkrét adatokat is közöl 1873-ból: a munkabér ekkor évente 40-60 forint készpénz, kb. 28-36 mérő búza és tengeri, néhány állat tartása volt, úgyhogy a bér egész értéke évente 210-280 forint körül volt, ami napi 56-76 krajcárnak felelt meg. Ehhez kritikán aluli lakás járult, ahol 2-3, sőt 4 család nyomorgott egy szobában, közös konyhán.101 1860-as évektől kezdődnek a nagy vasútépítések, megindul az ipari munka, elszaporodnak a műmalmok és erőre kap a megyében a vízszabályozás. Nyilvánvaló, hogy az ott alkalmazott munkások magasabb bére és az ipari munkásság fegyverei a közvetlen példa erejével is hatottak már a mezőgazdasági munkásságra. A szántóterület arányai kibővülésének tehát megyénk területén nemcsak gazdasági, hanem igen súlyos társadalmi hatásai is voltak. Vizsgáljuk most meg a művelési ágak közül a szőlő és a szőlőalja területek helyzetét. Táblázatos kimutatásunk eleinte ezek viszonylagos megmerevedését mutatja. Annál meglepőbb azonban, hogy 1868-ban a helyi lap a szőlő ki nem fizetődéséről ad hírt. 1000 n-öles holdon 11,5 akó bor volt ekkor a szüret eredménye, s mivel a bor ára ebben az esztendőben akónként alig érte el a 3-5 forintot, a szőlő még a kezelés költségeit sem hozta be, nemhogy az adó, a trágya, stb. megtérült volna.102 Különösen az keserítette el a szőlőtulajdonosokat, hogy a stájer kereskedők, akik azelőtt a balatoni bor fő vásárlói voltak, ebben az esztendőben egyszerre elmaradtak, amivel a bortermő hegyek tulajdonosaira nagy kár és baj zúdult.103 A szőlő termesztése - e nehézségek ellenére - terjedt Somogy megyében. 1869-ben arról írt a Somogy című lap, hogy 4-5 év múlva egyharmaddal több bor lesz, mint eddig volt, mert a „polgárság” (így nevezik ekkor a parasztokat) sok területet ültetett be szőlővel.104 S ez a szőlőtelepítés átgondolt, megválogatják a vesszőket és hogy ennek ellenére a szőlő nem hoz nagyon sokat, az nagyrészt nem a parasztság hibája.105 Általános hiányossága Somogy szőlőkultúrájának, hogy kevés a borkezelő szakember, a vincellér. Az 1873. évi bécsi világkiállítás egyik „ügynöke”, a magyar országos bizottság tagja „Néhány őszinte szó a hazai szőlő- birtokosokhoz” címen megírta, hogy a magyar bor versenyképes lenne a világpiacon, de mivel nem kezelik kellőképpen, így nem éri el azt a sikert, amit elérhetne.106 Pedig ekkor már megindult egyféle kibontakozás ezen a vonalon, 1872-ben létrejött a villányi borvidéken a nagyharsányi borászati egylet.107 1873-ben pedig rekord termés volt a szőlőhegyeken. Egy kát. hold szőlőn néhol 90-100 akó bort is szüreteltek, úgyhogy akkora hordóhiány volt, hogy a bor végül is igen olcsón kelt el108 Somogy megye területén 1872-ben a községek kimutatása szerint 28704,35 kát. hold szőlő volt, vagyis 1853 óta több mint 3000 holddal nőtt a szőlővel beültetett terület. Magyarország megyéi között - a bortermelés terén - Somogy ekkor a hetedik helyen állott. 212 településben 28084 szőlőtulajdonos kezén volt az említett szőlőbirtok, ami azt jelentette, hogy egy birtokosra 1,02 kát. hold esett.109 Ügy tűnik, hogy a szőlőkultúra is emelkedett a megyében. 1875-ben arról tudósít a helyi lap, hogy 5-6 éve nemcsak a szőlőterület nőtt meg Somogybán, hanem a művelési rendszer is megváltozott. A polgárság is hozzáfogott a föld32
