A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között

39i9°5Hírlapi tudósítások a kaposvári munkás sztrájkokról

a)

1905. március 5.

„A kaposvári kőművesmunkások már öt nap hevertetik munkás két karjukat. Már öt nap óta sztrájkolnak, de még egy fikarcnyi eredményt sem értek el. Az igaz, hogy nem engednek feltételeikből, de a munkaadók is dacolnak. A vállalkozók és építőmesterek azt állítják, hogy semmi körülmények között sem teljesíthetik a munkások követeléseit, mert az egyenlő volna a vállalataikra való ráfizetéssel. És ilyen körülmények között inkább nem vállalnak építkezéseket. Jó, jó, de ki fizeti meg a szegény munkások elfecsérelt, drága munkaidejét? Leghelyesebb volna, ha a hatóság venné kezébe a békekísérletezést.”

Somogyi Hírlap, 1905. március 5. A kőművessztrájk.

b)

1905. szeptember 30.

Igen tisztelt szerkesztő úr! B. lapjának folyó hó 28-i számában „Szabómunkások sztrájkja Kaposváron” című cikkre vonatkozólag bátrak vagyunk kijelenteni azt, hogy b. lapjukat igen tévesen informálták. Nem felel meg a valóságnak az, hogy mi olyan követelésekkel álltunk elő, ami teljesen lehetetlen volna. A munkaviszonyok már olyan rosszak voltak, s helyzetünk javítása már any- nyira aktuális kérdéssé vált, hogy magunk kezdtünk jobb munkaföltételek kivívásának a módjai felől tanácskozni. így tehát az sem felel meg a valóságnak, hogy bennünket szocialista agitátorok bujtogattak fel. Hogy helyzetünk mennyire tarthatatlan volt, arról meggyőződhetünk minden igazságosan gondolkodó embert. Átlagos jövedelmünk a heti 16 korona. Sőt még kevesebbet számíthatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy az év kétharmad részén át nem dolgozunk, (ún. rossz munkaidőben) és ebből a csekély keresetből kell megtakarítanunk annyit, ameny- nyi létfönntartásunkra elegendő, ezen másik kétharmadra is. Helyzetünk már teljesen tarthatatlan volt, s ez késztetett bennünket arra, hogy azon úgy segítsünk, ahogy lehet. Vannak közöttünk családos emberek, akik egész éven át a legnagyobb nyomorral küzdenek, bár józan életű emberek. Elhatároztuk, hogyha hétfőig követelésünket meg nem kapjuk, szükségműhelyeket állítunk föl. A nagy- közönség közül már számosán megígérték azt, hogy ezen mozgalmunkat úgy anyagilag, mint erkölcsileg támogatni fogják. Tisztelettel: A sztrájkoló szabómunkásság.

Somogyvármegye, 1905. szeptember 30. sz.

32*