A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között

Eszéki Történeti Levéltár. Gradsko poglavarstvo Osijek, k br. 15856/1881. Közli: Ive Mazuran: Grada o raduickom pokretu Osijeka is Slavonije 1867—

1894. Osijek 1967. 245. o.

36.

1890. május i.

Részletek a Kaposvár című hetilapnak az első május elsejéről írt vezércikkéből

A mozgalom, melyet a munkások világszerte megindítottak, egy új dátumot iktat a megjegyzendő nevezetes napok sorába: május elsejét, melyet a munkások általános ünnepnapjává kívánnak tenni.

Mindenki tudja, hogy mi ez ünnep jelentősége: csupán az az érdekes kérdés, vajon a munkások törekvései ellen kell-e, lehet-e, s ha lehet, hogy lehet a társadalomnak védekeznie? A szocializmus tana sokféleképp van eddig már for- mulázva, de e részen az akadémikus vita még foly a sajtóban és szószéken, azért a kérdés eddig megoldva nincs, az eszme a mai társadalmi és jogi állapotokkal össze nem fér.

Ha csak arról volna szó, hogy a becsületes munkáért megillető, tisztességes díjazás járjon, s ezt biztosítsa nemcsak a nehézkesen mozduló törvény, hanem egyúttal az egész társadalomban uralkodó közszellem is, ez igen helyes és ideális állapot volna, melynek elvben való helyeslése talán sehol se ütköznék nehézségekbe. Ámde az ártatlan kívánság az alapja annak a megoldhatatlan nagy kérdésnek, melyet a tőke és munka harca név alatt ismer a jelen század.

Kétségkívül nagyon igazságos és méltányos volna, hogy a Rothschildok, Fürstenbergek, Larischok és Gutmannok elégedjenek meg kevesebb millióval s a munkásnak jusson több fillér; ámde az üzlet kérlelhetetlen a nyereséget mutató számainak fokozásában; és ha a viszonyok s a munkások erősebb mozgalmai nagyobb kiadásokra kényszerítik a tőkét, a teher áthárítás egyszerű módjával ismét visszaáll a régi állapot, mely csak formában változik; hogy a tőke tulajdonos, ha drágábban produkál, nagyobb árt követel a fogyasztótól, ki nem más, mint a nagy közönség, melyben benne van a munkás is, ki ennélfogva drágábban lesz kénytelen élni.

Cirkulus viciózus ez, egyenlőtlen harc, melyben mindig a tőke győz, mert győzelmének garanciája az emberi természetben fekvő önzésen alapszik; tehát nem is lehet e kérdést se írással, se szónoklattal eldönteni, de talán erőszakkal se.

A harc azonban foly, naponként nagyobb erőszakkal, több és súlyosabb áldozatokkal. És ha tekintetbe vesszük azt a szívósságot, mellyel vívatik, ha látjuk a sikereket, melyek az eszme terjedésében állanak, főképp a legcivilizáltabb országokban, ha figyelembe vesszük azt, hogy Németországban, ahol az állam hatalma még a polgári szabadság máshol élvezett vívmányait se engedte a közönség közkincsévé tenni, mégis a választó polgárok nagy többsége szocialistának bizonyult a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával, bizonyára el kell ismernünk, hogy a munkások mozgalma beláthatalan következményeket hozhat, melyek a mai társadalmi és jogállapotokban változásokat idézhetnek elő.