A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
már be is kvártélyozta magát. Boraink megunják magukat a pincékben.” . . .. „Gyapjús zsákjaink ott nyújtózkodnak a kamrák, granáriumokban; Amerika nagyon a nyakunkra nőtt. A termelő valóságos cifra nyomorúságban van, úgy exzekválják ki a - zsírból; nyakig úszik a jólétben, mézben, s nincs egy árva piculája, mellyel az adóját, vagy cselédjét kifizethetné.”90 Ez az elkeseredettség nem volt alapnélküli, vagy túlzott. Már 1868-ban a gyapjú és a gabona ára nagyot esett, júniusban a gyapjú mázsája az addigi 140 forint helyett 105 forint volt, a búza pozsonyi mérőjéért 6 forint helyett 4,9c forintot ígértek. 1869-re a gyapjú mázsájának ára újabb 15%-kal esett (a jobb minőségű 85-100 forintért kelt el). Ekkor már az ausztrál gyapjú versenye egyre jobban kiszorította a magyar gyapjút.91 1870-ben végeztek egy számítást Somogy felesleges terményeiről, amelyeket értékesíteni kell és megállapították, hogy az évente a megyében termő kb. 6 millió mérő gabona egyharmada, számítások szerint kb. 2,6 millió mérő kerül kivitelre. (Fényes Miklós mindössze 117 000 mérő gabona kivitelét említette 1865- ben megjelent munkájában.) Ugyanitt közlik azt is, hogy a megyéből az évente kitermelt 103 000 öl fának kétharmad része, tehát kb. 3 millió vámmázsa, továbbá az évente teremni szokott 474000 akó borból 374000 akó vár eladásra, kivitelre.92 Minthogy ez a becslés a vasút fontosságának illusztrálása végett készült, feltehetően felfelé kerekítették a számokat, de még az esetleges korrigálással is feltűnően nagy az e megyéből kiszállításra váró gabonaneműek mennyisége. S ha most e jelentés mellé tesszük a megye elszomorító közlekedési képét, akkor igazat kell adnunk a Somogy című lap vezércikk írójának, aki „Rongyos paradicsom” címmel jelzi azt az elszomorító helyzetet, ami Dunántúlon uralkodik akkor, amikor tele a magtár és nincs rá vevő. Drágán termelnek, olcsón adnak el, a cukorrépát a barmokkal etetik fel és az értékes erdőt hamuzsírnak tü- zeltetik el és így 100 000 forinton felüli értékért 300-400 forintot kapnak!93 Ez Dunántúl, s ezen belül Somogy gazdasági helyzetének reális képe. A gabona áresése azonnal társadalmi jellegű problémákban is jelentkezett A mezőgazdasági időszakos munkákra (aratásra, cséplésre) éppen a szántóterület megnövekedése következtében kevésnek bizonyult a munkaerő, illetve a munkások - éppen azért, mert nagyrészt ez az időszakos munka volt az egyetlen kereseti lehetőségük az év folyamán - munkájukért jó bért követeltek. 1868 júliusában egy kaszás napszám 60-70 krajcár és 2 icce bor volt. Nem nagy összeg a végzett munkához képest, a birtokosok egy része mégis a gépek beszerzése felé orientálódott. Eleinte csak cséplőgépet vettek (4-5000 forintért), amely már a bérbeadás révén is jól jövedelmezett.91 A napszámot azonban nem lehetett minden munkánál géppel pótolni. A cséplőgép egyébként is kevés volt a megyében és a gabona szemveszteségét csak gyors csépléssel lehetett csökkenteni. A nyomtatók és cséplők után 1868-ban még a harmadik határba is eljártak a termelők, tizedik, kilencedik, sőt nyolcadik részt is kínáltak nékik a termésből. A gazdálkodást nagyon gátolta a munkáskéz hiány. A férfi napszám helyenként 2,50 forintra is felment, sőt Siófokon egy zsákoló napszámosnak 3,50 forintot is fizettek. A fuvarbér ugyancsak 2-3-szorosára emelkedett. 1866-ban még 4 forint volt egy 5 mérföldes útra való szállítás, 2 esztendővel később 10- 14 forintot kértek érte.93 30
