A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között
Bizonyos különbség van ebben még a Dunántúl délvidékében, de másrészt Somogy vármegye is joggal várhatna legalább olyan gyárakat, amelyeknek mindegy, akár a felföldön vannak, akár máshol. A városok részéről sok mozgalom indult már és veszett is kárba e tekintetben, s ma valóságos versenyre kelnek a fölött, ki bírna valahol valamely gyáripari vállalatot megszerezni. De ez valami könnyen éppen nem megy, s mert nem megy, számtalan panasz okozója. Egyik a hatóságokat vádolja, a másik az ipari és kereskedelmi érdekeltségeket, ismét másik a pénzintézeteket. Senki sem mondhatná, hogy e panaszok egy része akár egyik, akár másik dunántúli városba nem volna jogosult, különösen a múltat illetőleg, de az is kétségtelen, hogy a bajok sok tekintetben a munkaerő kérdéséhez vezethetők visz- sza. Nálunk mezőgazdasággal és egyéb őstermeléssel foglalkozik a lakosság és így Somogybán a munkaerő kérdése mindenesetre más, mint a felvidéken, ahol a munkáskéz egészen Amerikáig kénytelen elmenni, amíg munkát talál. Ennek ellenében az itthon maradt megfelelőleg olcsó, legalábbis lényegesen olcsóbb, mint a dunántúli munkaerő. Nálunk a munkaerő igen nagy tömegét tartja lekötve az ősfoglalkozások különböző ága és éppen ezek semmiképp sem volnának arra bírhatok, hogy jelenlegi foglalkozásukat a gyári munkával cseréljék fel. Kaposváron, mint ezt a kereskedelmi és iparkamara évi jelentése is mutatja, a helyben levő gyáripar már elég szép számú munkást foglalkoztat. Első helyen áll ott a mezőgazdasági iparrészvénytársaság cukorgyára, amelynek munkaköre majdnem az egész vármegyére kiterjed. Ám a jutagyár épp megfelelő munkaerő hiányában kénytelen üzemét beszüntetni.1 Ha lassú lépésben is, de szépen haladunk előre. Ám a közelgő vámközösség megszűnése mégis egy kissé intenzívebb törekvésre buzdíthatná azokat, akiknek nemcsak módjukban állana, de szinte természetszerű kötelességük is, hogy városunk és vármegyénk gyáriparának érdekében hatékonyan közreműködjenek. Nem tudjuk eléggé hangoztani, hogy minő nagyarányú vasúti és vízi úttal rendelkezik vármegyénk. Nyílt utunk volna az egész Balkánra, ha figyelemmel akarnók kísérni azt, hogy ezeken a piacokon minő gyáripari cikkek a legkelendőbbek. Nem kis munka megvetni egyes gyárak alapját, de ahhoz az erők összességének egy akaraton levése szükséges. Nemcsak szükséges, de kívánatos is. Elvégre nemcsak olyan gyárak települhetnek le nálunk, amelyek itt keresnek munkaerőt, hanem olyanok is, amelyek ezen erőt magukkal hozzák. Ahogy különböző külföldi gyárak előnyösen bírják alkalmazni az erre rászorult magyar- országi hegyvidéki munkást, akként meg lehet azt is tenni. Somogyvármegye, 1905. október 29. (2.old.) Somogy gyáripara. JEGYZET: 1 A jutagyár — nehézségei ellenére — mint az a tanulmány szövegéből is kiderül, tovább dolgozott és 1913-ban szűnt csak meg. JÓ?
