A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között

Ajánlatunkban a várostól ingyen telket, amortisátios kölcsönt megfelelő biztosíték ellenében és 5 évi pótadómentességet kérnek, s ennek ellenében azonnal hajlandók egy, a legmodernebbül épített és berendezett gyárat felépíteni és üzembe hozni olyformán, hogy kezdetben cca 50 munkást foglalkoztatnak állandóan 350000 korona értékű évi productióval és ca 400000 korona értékű gyárfelszereléssel, kötelezik azonban magukat, hogy 6 éven belül annyira kibővítenék gyárukat, hogy 200 munkást foglalkoztatnak, az évi gyártmány összege pedig ca i 000 000 koronát tesz ki.

Eddig a száraz adatok, a városhoz intézett beadványból és most tegyük megfontolás tárgyává az ajánlatot, hogy mi haszna van a városnak ebből, mit kap ellenértékűi az adandó kedvezményekért?

Évszázadok előtt az államok hatalma, a háborúk szerencsés viselésétől függött; annál nagyobb volt a hatalma, mennél több volt a meghódított vazallus államok száma és mennél több adókat voltak képesek ezektől behajtani. A hatalom nagysága ma is sokban ettől függ, azonban mai nap ezektől a hódítók nem adókat; hanem Országaik iparczikkeinek kedvező vámot csikarnak ki; a mai hódítások egyedüli czélja csakis az anyaországok iparának fejlesztése, mert az országok hatalma és városok jóléte manapság úgyszólván az utóbbiak falai között elhelyezett ipari vállalatok számától, ezek kiterjedésétől és prosperálásától függ. Az ipari vállalatok a modern állam oszlopai, főleg mert ezek a kereskedelem és mezőgazdasággal szoros összefüggésben állanak, minthogy a kereskedőknek forgalmat, az iparosoknak rendelést és a munkásosztálynak jövedelmező és állandó foglalkozást adnak. Ezeknek jövedelmi szaporodván, a mező- gazdasági cikkeket megvehetik, a városoknak és államnak pedig jómódú polgárai a közterheket jobban elviselhetik.

Legmostohábban állunk a textiliparral. Jó magyar gyapjúinkat, len, kenderünket stb. olcsó pénzért kiviszik és a kész szöveteket visszahozzák jó drága pénzért. Amennyivel többet fizetünk a kész szövetért, mint kaptunk a kiszállított nyersanyagért, annyival apasztjuk a nemzeti vagyont. Annyival segítettük Ausztriát munkásainak foglalkoztatásával, és amennyinek ott munkát és jólétet szereztünk, annyi magyar munkást engedtünk és kárhoztatunk arra, hogy Amerikába vándoroljon.

Mert a mai előre haladott korban még a mezőgazdaság is iparilag kell, hogy űzessék, mert nem a magyar szaporodásának jele a kivándorlás - sajnos mi csak fogyunk - hanem a tökéletes mezőgazdasági gépek tesznek feleslegessé évente egy csomó emberi kezet. Visszatérve a textiliparra: Igaz ugyan, hogy van néhány - az ujjainkon megszámlálható - textil ipartelepünk, de ezek nagyobbrészt osztrák kézben vannak és nálunk is csak az osztrák érdekeket szolgálják; százezreket kaptak subventiokép az államtól és községtől, adójukat évtizedekre elengedték és indirect adókat sem fizetnek, mert központi irodáik Bécsben vannak, leveleiket a jó magyar posta kihordja az ott fizetett postadíjért. Hivatalnokaikat külföldről „importálják” és ezek azután szidják a magyar postát, vasutat, köz- igazgatást és ennek daczára testileg, anyagilag és szellemileg itt híznak meg. És mert ezek gyáraik jövedelmét pedig „exportálják”, feltételként ki kellene kötni a városoknak, hogy az adott kedvezmények ellenében a gyárak évi jövedelmének bizonyos része okvetlen a gyár kibővítésére fordítandó! Vagy pedig gondot kellene fordítani a városoknak és a kormánynak arra, hogy ily kedvezményeket magyar vállalkozóknak inkább fokozottabb mértékben adna, s ily alapon

303,