A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Andrássy Antal: Az agrárproletariátus és a parasztság helyzete, mozgalmai 1908-1918 között
hanem az egész szerb néppel való háborúja, mert a szerb területen mindenki: katonaság, asszonyok, gyermekek küzdenek ellenünk.”107 A jelentős háborús veszteségeket, 1914. végén a megyei törvényhatósági közgyűlésen az uralkodó osztály is kénytelen volt elismerni.108 A hatalmas veszteségeket bizonyos mértékig mutatták a helyi lapokban megjelent veszteséglisták, valamint a frontra induló újabb és újabb menetszázadok.100 Az első hónapok vakmerő, haláltmegvető bakatámadásai után a megtépázott somogyi ezredek katonái óvatosabbakká váltak. Különösen 19x6. után a kétéves fronttapasztalat megtanította a katonákat túlélni a háborút. A következő évben, a februári orosz polgári demokratikus forradalom győzelme után, a béke közelségét vélték elérkezni a frontkatonák, és az itthonmaradt hozzátartozók. A keleti fronton a katonabarátkozások már a tavasz folyamán megkezdődtek. Egyre több magyar egység vette fel a kapcsolatot a szemközti állásokban lévő orosz egységekkel és vendégelték meg egymást. „Ha mi nem támadunk, mondták, őket semmi hatalom sem fogja kényszeríteni ellenünk támadásra, mert hódítási törekvésük nincs. Kértek bennünket is, hogy ne lőjünk egymásra, maradjunk jó barátságban, s igyekezzünk becsületesen befejezni a háborút. Ha még most sem tudják ott hátul megkötni a békét, kössük meg mi itt a fronton, mert a mi bőrünkről van szó elsősorban” — írja a helyi lap fronttudósítója.110 Miközben mindkét hátországban továbbra folyt a burzsoá uszítás, s eredményeként a nyár folyamán újból súlyos harcokat vívtak egymással. A Kaposváron megjelenő újságok az országos lapokhoz hasonlóan, Oroszország háborúból kiválásától várták a katonai győzelmet. Ezenkívül a lapok a néptömegek békevágyát igyekeztek az uralkodóosztály érdekében mérsékelni. Amikor a keleti fronton 1917. november 9-én szokatlan ünneplés után sok vörös világítórakétát lőttek fel az orosz állásokban - Szereth városa mellett - a somogyi 44-esek tanúi lehettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének. Akkor sem a tisztek, sem a legénység még nem tudott a világtörténelem nagy eseményéről.111 Másnap bizalmas tiszti parancsban közölték a péter- vári szocialista forradalom győzelmét. Néhány nap múlva a legénység is tudomást szerzett az eseményekről. Ezután magyar részről megtiltották a frontbarát- kozást. December 5-én pedig az ezreddel szemben álló orosz-szovjet erőkkel megkötötték a fegyverszünetet.111 Itthon, Somogybán a fővárosi lapok nyomán 1917. november 9-én az első oldalon közölték az újságok az oroszországi szocialista forradalom győzelmét. Az egyik stockholmi távirat alapján megtudták az olvasók, hogy a bolsevikokat a lakosság túlnyomó többsége támogatta.113 A béke és a földdekrétum hírei izgalommal töltötték el az agrárproletárok •sorait. A munkásság soraiban hasonló erjedés volt tapasztalható és ezt csak újabb katonai behívásokkal tudta ellensúlyozni az uralkodó osztály. 1918. első napjaiban az orosz fegyverszünet után a 44-es ezredet az olasz frontra irányította a legfelsőbb hadvezetés. Közben háború ellenes sztrájkhullám zajlott le a hátországban és így csak március végén értek a frontra. A Piave -völgyében június 15-e és 23-a között a montellói csatában az ezred csaknem a felére fogyott. Csak a vízbe fulladt eltűntek száma 329 fő volt. Ezután a megmaradt csonka ezredet a második vonalba vezényelték.114 A közelgő összeomlás képét mutatták az ezredösszesítőben leírtak. A legénység éhezett és rongyokba burkolva emberfeletti katonai teljesítményeket
