A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
miniszterelnök. Kormánya, amelyet önmaga is csak átmeneti kormánynak tekintett, 1874-től 1875-ig állott az ország élén. Markánsabb alakja volt az országos politikának gróf Széchenyi Pál, aki mint a somogytarnócai uradalom ura a nagyatádi gazdasági kör megszervezésében tevékeny részt vett, és 1876-ban már az Országos Gazdasági Egyesület alelnöke. 1875-ben a marcali kerület képviselőjeként, mint „mérsékelt ellenzéki” került a képviselőházba, 1881-ben belépett a Szabadelvű Pártba és még ebben az évben földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter lett. E tisztségében maradt 1889-ig. Az ő nevéhez fűződik az ipartörvény megalkotása és a postatakarékpénztár megszervezése. Az 1885. évi kiállítás megszervezéséért elsőosztály vaskorona rendet kapott.67 Somogy megyéből tehát a nagybirtokosok jutottak az országos politika porondjára, de a megy ében elsősorban a középbirtokosok voltak a hangadók. Az 1869. évi követválasztási kampányban a baloldal vezetői Madarász Józsefet ismerve el vezérüknek, indultak harcba. Ekkor lépnek a politikai élet küzdőterére a városi értelmiség tagjai, nagyobbrészt ügyvédek (Kapotsffy, Kovacsich Őszinte, stb.), akik később a megyei, ill. városi politikában is nagyobb szerephez jutottak. A megye és Kaposvár társadalmi fejlődéséről képet adó munkák szerint az Eszterházy-uradalom gazdatisztjei, a város ügyvédjei, néhány orvos vezette előbb az 1848-as, utóbb az 1867-es pártokat, s e pártharcok mögött olykor igen súlyos személyi ellentétek húzódtak meg. A megyén belüli legégetőbb közigazgatási problémának a kiegyezés után a megyerendszer átalakítása látszott. A régi, 1848-as alapon újjászerveződött köz- igazgatástól ugyanis még az igazságszolgáltatás sem volt elválasztva, és a modern élet követelményeinek semmiképpen sem tudott már megfelelni ez a feudáliskori, nehézkes szervezet. A politikai kérdések megoldása mellett gazdasági problémák megoldásának szükségessége is hamarosan szőnyegre került. Már 1866-ban jelentek meg cikkek arról, hogy a falusi lakosság túl van terhelve, az állami adó mellett hatalmas volt a községi adó. Előfordult, hogy néhányszáz lélekből álló település lakói 400-600 forint községi adót fizettek !68 A kiegyezés mindenesetre olyan szabadabb levegőt hozott, amely legalább arra adott alkalmat, hogy a jelen helyzetet felmérve, a jövő gazdasági kibontakozásának útját előkészítsék. A Somogy című lap, amely ekkor a közvélemény tükörképét adta és egyben annak irányítója is volt, „Kadarkuti” aláírással egy vezércikket közölt, amelynek eddig ismeretlen szerzője a megye termelőképességét és iparát Carey nézőpontja szerint vizsgálta meg és közben értékes információkkal is szolgált a megye gazdasági helyzetéről. Becslése szerint 1847 óta a megye erdőállományának felét kivágták és a legelők egynegyedét feltörték. Vízlecsapolási munkálatok révén a hasznavehetetlen terület egyhatodát fogták művelés alá. (Meg kell jegyeznünk már itt, hogy becslése nem lehetett eltúlzott, mert ha az I. B. táblázat 1885. évi adataira nézünk, azonnal feltűnik, a szántóföldek mennyiségi növekedése, s nehezen képzelhető el, hogy ez csupán 17 esztendő alatt ment végbe). A cikkíró állítása szerint tehát a megye művelés alatt álló területe több mint 300 000 holddal nőtt meg a forradalom óta. Szerinte ez már önmagában is a meglevőnél nagyobb társadalmi munkamegosztást kíván,69 mert, - mint írja - a fogyasztónak a termelő mellett kell laknia. Az ipar fejlődésének azonban egyrészt politikai, 24
