A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

Az uradalmak kedvelt állata ebben a korszakban is változatlanul a juh volt. 1864-ben közel 500000 juh legelt a somogyi legelőkön, zömükben uradal­mak nemesített birkái. A „köznép” magyar fajtát tartott és általában keveset tenyésztett.60 Ennek valószínű oka a legelő- és hely hiánya. A nagyatádi közigaz­gatási biztos jelentette pl. 1850 májusában, hogy a többszöri megyei rendeletek ellenére „gyakorlatban van a birkáknak nappali és éjjeli szabad legeltetése”. Ez nemcsak a legelőt teszi tönkre és a szomszédos szántóföldekben tesz nagy kárt, hanem „a birkák esti fekvésüket közönségesen az utca derekán, vagy végén szokták venni, s ha a tér szűk, akkor mind gyalog embereknek, mind szekere­seknek az átmenet veszélyes, amit az eddig előfordult szerencsétlenségek is iga­zolnak”.61 A sertéstenyésztés ebben az időszakban is változatlan ifi az erdők makkter­mését használta fel és a megyében 1864-ben 175 ooo-nél több sertés élt kint az erdőkben. A selyemtenyésztés ügyében feltett megyei főnökségi kérdésre adott válaszok igen gyenge lábon állónak mutatták be ezt a termelési ágat 1851-ben. Ez, az ugyancsak reformkorszakban megindult termelés éppúgy hanyatlott, mint a ló- tenyésztés. A marcali uradalomban két szedreskert volt, összesen 22 800 szem- zett lombardiai és 12000 közönséges szederfával, de igen kevés volt abban az évben a tenyésztett selyem. A jelentés nem is közli a mennyiséget. Az uradalom a falevelet általában negyed részben szokta kiadni, ami arra mutat, hogy a se­lyemtenyésztést valószínűleg a környező falvak parasztsága végezte. 1847-ben közel i mázsa selymet tenyésztettek, amelynek fontját (0,56 kg) 10 pengőforintért adták el. Ezen kívül Kaposváron állott egy szedreskert és a kaposvári járásban volt mintegy 32000 szederfa. 1850-ig a megyeszékhelyen szedreskerti felügyelői hivatal is volt, de ez ebben az esztendőben megszűnt. A főbírói jelentés szerint a kert kezelését ettől kezdve csak egy kertész gyakorolta, nem nagy sikerrel. 1851-ben selyemtenyésztés sem volt itt. Az azelőtt szorgalmazott és elkezdett ter­melési ág tehát 1851-ben a megye területén csak pangott. Ez a helyzet 1865-re sem változott sokat, mert bár Lengyeltóti körül 15 000, a marcali uradalomban 80000 és a kéthelyi uradalomban 25 000 eperfa állott, a selyemtermelés 1864-ben az egész megye területén mindössze 326 mázsa volt. Ebben az esztendőben Bogát pusztán egy olasz selyemtenyésztési kísérletéről is hírt ad Fényes Elek, de ez nem sikerült, hernyói megdöglöttek.62 A megyét ismertető irodalom dicséri a méhészetet, amely Dunántúl megyéi közül kiemelkedik. 1864-ben közel 24000 méhkast írtak össze, ami lényegesen felülmúlta Dunántúl többi megyéjének méhészetét is.63 * Ha össze akarjuk foglalni a megye szabadságharc utáni gazdasági és tár­sadalmi életét, akkor szomorú kép tárul szemünk elé. Az úrbéri perek befej ezet- lensége miatt a szántóföldi gazdálkodás nem tudott a kor színvonalának meg­felelően átalakulni. Extenzív gabonatermesztés folyik, amely az időleges kon­junktúra miatt egyelőre hasznothajtónak bizonyult. Rétgazdálkodásban és az állattenyésztésben fejlődés nem mutatható ki, sőt egyes azelőtt hírnévre vergődött állattenyésztési ágakban kimondottan hanyatlás észlelhető. Ehhez a gazdasági le­romlottsághoz rendkívül éles társadalmi feszültség járul, az úrbéri perek folya­mán az osztályharc végsőkig kiéleződött, a falvak népe néhol forrongó hangulat­21

Next

/
Thumbnails
Contents