A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907

zad elején - az egykorú jelentés szavai szerint - elsősorban az „önmagukkal és a társadalmi viszonyokkal elégedetlen és a gazdasági, s így az anyagi tönkre jutáshoz közeledő egyének” körében alakult ki tábora.m

A másik az akkoriban Lengyeltótihoz tartozó Hácson, ahol 1904-ben már földmunkás szakszervezetet is alakítottak, s ahol talán Mezőfi, majd egyre inkább a Szociáldemokrata Párt eszmei befolyása alatt szervezték a helység és a környék munkás- és földművesnépét.105

Jóllehet sűrű hálózata a szocialista szervezeteknek ekkor sem jött létre, mégis azt állapíthatjuk meg, hogy a század első évei a mozgalom fellendülésének jegyében teltek el, s mint látni fogjuk, akcióképes szervezetek alakultak. Jó mutatója a mozgalom megerősödésének, hogy az 1905-ös választásokon Kaposvárt Pelczéder Ágoston, Szigetváron pedig Klárik Ferenc személyében, vagyis két helyen is lépett fel szocialista képviselőjelölt.11111

Az 1904-es szűkesztendő, a rossz termés ismét felforrósította a hangulatot, s a nyár folyamán újra sztrájk törte meg a megye fülledt csendjét. Június 28-án gróf Andrássy Aladár szigetvári uradalmában szüntették be az aratók a munkát, követelve a tizedik részt a jég által elvert táblák biztosításának összegéből.107 Nem sokkal ezután Festetics gróf csertői uradalmában tört ki ismételten is aratósztrájk.108

Mint nyári szárazvillám, az idézett sztrájkok csupán jelezték a légkört átható feszültséget, csupán szerény előjátékai voltak annak, ami ezután következett. Az elkeseredés ui. még csak ezután kerítette igazában hatalmába az embereket, mikor a rossz termés és a tél a korábbiaknál keményebben gyötörte meg a szegénységet. Százak és ezrek éheztek, az új év első hónapjaiban ínségmentő akciókat kérvényeztek a jegyzők, megrázó szavakkal ecsetelve a falusi szegénység és törpebirtokosok nyomorát.100 Ugyanakkor ugrásszerűen emelkedett meg a kivándorlók száma. „Éjszakánként - olvashatjuk a korabeli híradásban - a pályaudvarra nagy batyukkal megterhelt utasokat hoznak. Arcukról a nyomor, a fájdalom sír le. Van közöttük megtört alakú öreg ember, van izmos fiatal. Kivándorlók ezek, akik Amerikába igyekeznek új otthont, új boldogságot keresni. Tegnap éjjel is vagy negyven Somogy megyei érkezett a kaposvári állomásra, kik Fiume felé igyekeznek. Ott ülnek hajóra és Amerikába vándorolnak. Az alis- páni hivatal január 1. óta tömérdek útlevelet állított ki, melyből március hó első felére 250 útlevél esik.”110

Ebben a feszült légkörben került sor az 1905. januári választásokra, melyek — mint ismeretes - az ellenzéki pártok diadalát hozták meg, és Somogybán is kemény küzdelem jegyében zajlottak. Lábodon dorongokkal felfegyverkezett „csőcselék” akadályozta meg a szabadelvű képviselőjelöltet, hogy bevonulhasson és programbeszédét elmondja.111 Szigetvárt csendőrrohammal kellett szétszórni a tömeget112 - hogy csak a nevezetesebb eseményeket említsük.

Tekintve, hogy a köztörténelemből jól ismertek a fejlemények, melyek a választásokat követték, a kormányválság, az ex lex, az ellenállás, ezek taglalásától ezúttal eltekintünk, s továbbra is szigorúan helyi történet alakulására korlátozzuk mondanivalónkat.

A választási küzdelemben felhevült kedélyek azonban korántsem hűltek le a választások elmúltával. A falvak népe szentírásnak véve a kortesbeszédeket, az ígéretek beváltását várta, s ha lehet, még izzóbb gyűlölettel tekintett a hivatalos hatalom embereire. „Várja (ti. a nép - K. S.) - írta ekkoriban a So208