A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kávássy Sándor: A szegényparasztság harca és mozgalmai Somogyban 1897-1907

nyék súlya alatt egyes gazdaságok vonatkozásában a mozgalmak „morális jogosultságát” is elismerte, 40 korona készpénz, 15 hl gabona, 8 köbméter fa, 1000 négyszögöl rét, 1200 négyszögöl tengeriföld, egy öreg marha legeltetése, két sertés tartása, orvos, patika, továbbá felesföldek tették a cseléd évi járandóságának átlagát a századeleji Somogybán.12 Ez a járandóság, mint arra a kérdés arisztokrata szakértői is rámutattak, optimális körülmények között is csak szerény megélhetésre nyújtott módot. A század elején azonban már úgyszólván egy sem volt a felsorolt tételek között, amely valamilyen többé-kevésbé általános panaszra okot ne adott volna. Az amúgyis kevés pénzbeli fizetségből sokhelyt vonták le az okozott károk értékét és a családtagok kezelési költségét, úgyhogy - mint Brázovay Kálmánnak panaszolták - sokszor „még dohányra való sem marad”-t. A szemesterményt rossz minőségben mérték. Ahol pedig engedélyezték a tehéntartást, a cseléd jószága ott is országúti legelőkön, töreken, polyván, kukoricaszáron sínylődött, ami minimálisra csökkentette a tej hozamot és tönkretette az állatot.13 Örgróf Pallavicini Ede is rámutatott, hogy a legtöbb helyen nem történik gondoskodás arról, hogy a cseléd marhájának „megfelelő legelője legyen”, és „téli takarmányt is szűkén mérik ki”.14 Mint azt már Hoyos Miksa is kénytelen volt elismerni, generális hibája volt a század elejére kialakult cselédjavadalmazás rendszerének, hogy az hovatovább csupán mint elvi keret létezett, és a valóságban nagyon is keserves kenyeret jelentett. A „papiros - mint mondotta - türelmes, azon ki lehet mutatni, hogy a cselédnek ennyi gabonája van, ennyi négyszögöl rétje, ennyi tengeri földje, ennyi legelője, mit ér mindez..., ha a gabona minősége rossz, a tengeriföld kiélt és a legelő olyan, hogy azon a marha bömbölve éppen csak járhat reggeltől estig és füvet nem találván éhen jön haza.”10

A cselédélet keserveinek előszámlálása során nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a cselédséget terhelte a legigazságtalanabb robot is, amennyiben a cseléd asszonya teljesen ingyen volt köteles házimunkákban, súrolásban, mosásban, ablaktisztításban, kertművelésben és egyéb házi és ház körüli teendőkben az uraságnál, bérlőnél vagy gazdatisztnél napszámokat szolgálni. Voltak helyek, ahol ez évi 10—12 napot tett ki, de voltak gazdaságok, amelyekben heti egy napot követeltek, és így az évi 50, sőt 60 napot is elérte az aszonyok ingyen nap- számja.16 A romlásra jutott cselédsors további negatív tényezője volt a lakásviszonyok döbbenetes elhanyagoltsága. Bár a kérdés arisztokrata szakértői szerinc a cselédség ezt különösebben nem fájlalta, sőt hogy fát takarítsanak meg,17 továbbá pedig, hogy az asszonyok eljárhassanak dolgozni, sokszor maguk a cselédcsaládok költöztek össze,18 e jelenségek ellenére is Brázovay Kálmánnak kell igazat adnunk, aki szerint „a minden kényelmet és megfelelő higiénikus feltételeket nélkülöző lakás mintegy észrevétlenül” is forrása volt a cselédség körében eluralkodó elégedetlenségnek.19 A keservesre fordult mindennapokat számos helyen tette még keserűbbé a rossz, nem egyszer goromba bánásmód.20 A századvégi cikkíró többek közt egyenesen ezzel magyarázta az uradalmakban mutatkozó munkaerőhiányt, hangsúlyozva, hogy a szegény nép inkább jár napszámba, „minthogy csekély fixfizetésért tűrjön valamely gazda szolgálatában oly függést, melyet a cselédtörvény barbár szakaszai is iparkodnak elviselhetetlenebbé tenni”.21 Ez utóbbi különösen a tőkés bérleteken ütközött ki, illetve jelentkezett leplezetlenül, ahol Marx és Engels e vonatkozásban is találó szavai szerint, nem maradt más kapocs a gazda és munkás között, mint a meztelen ér