A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
esetén - az államsegélytől is megfosztják őket és „kegyelem lakásokba” préselnek két hadbavonult családot. E megszorító rendelkezések ellenére is — csak azt táviratozhatta az igali főszolgabíró az alispánnak 19x5. jan. 20-án: „A büs- süi cselédség kétharmad része a hadi konvenciót nem fogadta el.”133 Különös ellenérzést váltott ki a Megyei Gazdasági Egyesületnek - gróf Somssich László alelnöklete alatt - 1914. szept. 14-én hozott, azon határozata is, hogy a nehezen beszerezhető tüzelőanyag fejében a hadbavonult feleségétől, vagy családtagjától a gazdaságban előforduló könnyebb munkáknak a díjtalan elvégzését követelte, míg a család többi tagjai (gyermekei) részére a szokásos napszámbérért tették kötelezővé a munkát. Még merevebbnek tűnt a birtokosok részéről annak sez óhajnak a hatóságok általi szentesítése, amellyel a cselédszerződéseket - azok lejárta előtt - akarták kötelezően meghosszabbítani újabb egy esztendő időtartamára. Ékes bizonyítéka volt mindennek Farádi Vörös Lajos pusztakovácsi földbirtokosnak a belügyminiszterhez intézett távirata is: „Holnap van a cselédfelmondás ideje. Cselédeink nagy része hadban. Itthon maradottak tömegesen béremelést követelnek. Elbo csájtók kiadását, főbírói engedély nélkül, megtagadom. Egyéb járásokban, rendeletileg a cselédek helyben maradnak.”134 Az igali járási gazda-értekezlet még további megszégyenítő indítványra is sort kerített. Arra kényszerítette ugyanis a főszolgabírókat, hogy azok körjegyzőségenként hívják egybe az uradalmak cselédeit, figyelmeztetve őket „hazafiat- lanságukra” és „renitens” magatartásukra „annak nyomatékos kiemelése mellett - szólt a törvényellenes indítvány -, hogy mindazon cselédek, akik a cselédi szolgálatukból kilépnek, mint közerő, hadi szolgáltatás céljaira számbavétetni és kirendeltetni fognak.”133 A közmunkaerőként való kirendelések törvénytelenségét azzal akarták tetézni, hogy azokat a cselédeket, akik a szolgálataikat „ok nélkül” elhagyták, azoktól még a községi letelepülési engedélyeket is megvonják. A birtokosok és a gazdasági cselédek ellentétei - a világháború esztendei alatt - újból - kiéleződtek és egyre fokozódtak. Ha a háború kényszergazdálkodása e szörnyű ellentéteket - a katonai és a polgári hatóságok segítségével ideig-óráig el is tudta némítani, azt azonban már aligha akadályozhatta meg, hogy a háborús években felgyülemlő, szinte robbanásig feszült ellentétek - a vesztett háború következtében - az októberi forradalom idején elementáris erővel ki ne robbanjanak. A világháború tragikus feltételek közé állította a munkásmozgalmat is, szétzilálva a meglévő szervezeteket, megtizedelve a munkásosztály sorait is. És hogyha a világháború kitörése után - amelynek közepén a Somogyvármegye 1916. febr. 29-i híradása szerint a megyeszékhelyi munkásoknak a 70-80%-a katona volt - a munkanélküliség meg is szűnt lényegében, a drágaság folytonosan növekedett, a bérek korántsem követték a létszükségleti cikkek emelkedő árait, a hadiállapot miatt a munkásság még csak a munkahelyét sem változtathatta. Minderről megdöbbentő elmarasztalással állapíthatta meg 1918. május 25-26-án a szakszervezeti kongresszus, hogy „a nép szociális helyzetének a megjavítására a háború négy éve alatt a kormány semmiféle intézkedést nem tett,”135/t> A háború utolsó évében tovább fokozódott a munkásság harca, de megélénkült a párt tevékenysége is. Az Októberi Forradalom világszerte nagy hatást kiváltó győzelméről és a szovjet kormány békepolitikájáról szóló hírek és sajtóiSS
