A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
bekről, a közvetett adók emelkedéséről, a létszükségleti cikkek drágaságáról és a folytonosan növekvő munkanélküliségről és a közmunkák megszűntéről szóló megállapítások. A megyénkben is kirobbantott arató- és cselédsztrájkok és földmunkás mozgalmak a SZDP hibás szemléletű politikája és várakozó taktikája miatt, - amelyet Kovács Miksa párttitkár szóvá is tett a XVII. kongresszuson — nem érhették el maradéktalanul a maguk elé tűzött célokat, a párt nem tudott megbirkózni a nagy feladatokkal, mint ahogy az, a választójog kiharcolása és a következetes antimilitarista és háborúellenes forradalmi politika területén sem tudott jelentősebb eredményeket felmutatni. Mindez, természetszerűleg, a párt országos politikájának a vetülete is volt, közismertek voltak ugyanis azok a tények, hogy az Internacionálé dezolált csoportjai más és más módozatokon ítélték meg a fő feladatnak: a világháború elhárításának a kérdését is. Megállapíthatjuk, hogy a század első évtizedében a pártban és a szakszervezetekben, majd a Munkásbiztosítóban, a század második évtizedében pedig az 1917. október 11-én alakult Kaposvári Általános Fogyasztási Szövetkezetben, amely az 1919. március 2-i közgyűlésen cégváltoztatást eszközölve: a Somogy megyei Munkások Fogyasztási Szövetkezetévé változott, hathatós tevékenységet fejtettek ki a helyi munkásvezetők. E szervezeti keretek között kezdték el és tanulták meg munkásmozgalmi feladataikat, az itt tanultak és tapasztaltak alapján - személyiségük egyre nagyobb jelentőségre jutván - állhatták porondra az októberi forradalom győzelme után már a polgári demokratikus forradalom korszakában is. * * * A századforduló első évtizedében csakhamar felmerült annak a szükségessége is, hogy a három Dél-dunántúli megye szociáldemokrata pártszervezetei amolyan egymás kezét fogó és egymást segítő s a mozgalom erejét megnövelő „csatárláncolatban” koordinálják pártbeli tevékenységeiket és ennek végrehajtására kerületi párttitkárságot hozzanak létre. A párt pécsi szervezete 1904. máj. 22-én tártotta meg először 40 baranyai, tolnai és somogyi küldöttel az első kerületi értekezletet. Az első összejövetel napirendjén a földmunkások helyzete és a földművelő egyletek szervezésének, a kapcsolatok három megye területére történő kiépítésének a gyakorlati megvalósítása szerepelt. 1907. karácsonyán tartották - ugyancsak Pécsett - a második kerületi értekezletet. Ennek napirendjén 1. a küldöttjelentések, 2. a földművelők — és az ipari munkások helyzete, 3. a szervezkedés egységes fejlesztése és a pártsajtó, 4. a koalíció politikájának és a választójognak a bírálata, s végül 5. különféle kérdések és indítványok szerepeltek. A karácsony első napján tartott kerületi értekezlet elnöke - a pécsi Tokodi József mellett - Kovács Miksa volt, másnapján pedig a pécsi Nyéki József mellett — a kaposvári Petre Ernő volt. Ekkor vetődött fel - a kaposvári pártszervezet súlyát is demonstrálandó - Kovács Miksának a kerületi titkárság felállítására irányuló határozati javaslatában az a gondolat, hogy a titkárságot Kaposvárott állítsák fel. „Mondja ki az 1907. dec. 25-én és 26-án Pécsett tartott értekezlet, hogy 1908. ápr. i-én, három vármegyére kiterjedő kerületi titkárság állíttassák fel, mégpedig Kaposvárott való székhellyel. A titkárság fenntartására kimondja a mai értekezlet, hogy 1908. 183
