A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
helyi csoportja és a drávaszentesi csoport is. Az alakuló ülésén Nyisztor György volt a központi kiküldött. Szeptember n-én Nyisztor Somogyszilban is tartott népgyűlést. A következő esztendő (1912) küszöbén újra felélénkültek a sztrájkok a megyeszékhelyen. Már januárban kezdték a kéményseprők, amelyet februárban a magántisztviselők és a kereskedelmi alkalmazottak folytattak. A sztrájkok sorából kiemelkedett a március 4-i félnapos választójogi sztrájk, amelyen a város munkássága, vörös zászlók alatt, a Munkásotthonból a Széchenyi térre vonult,, ahol meghallgatta Kovács Miksa párttitkár beszédét az általános választói jogról. A munkásság - két hét múltán - március idusát is megünnepelte, mintegy 3000 munkás vonult ekkor a Kossuth szobor elé. Még ennél is nagyobb méretű népgyűlés volt Barcson március 17-én, aholis 4000 munkás jelent meg a nagygyűlésen. A május i-i ünnepségek is nagy tüntetések közepette zajlottak le a megye egész területén. A sztrájkhullám elérte a marcali kőműveseket és a szigetvári cipőgyár munkásait is, közülük 120-an, két napig szüneteltették a munkát. Igen jelentős volt a „vérvörös csütörtök” eseményei miatti felháborodás is a város munkásai között. A kaposvári munkások ezrei tüntettek a város Fő-utcáján, de tüntettek a barcsi munkások is. A kaposvári munkások még a rákövetkező pénteki napot is munkaszünettel és újabb tüntetéssel toldották meg.122 Az év utolsó sztrájkja - mindössze csak egy napig - a kaposvári szabómunkásoké volt. A párt egyébként április első napjaiban tartotta meg évi „kongresszusát” és választotta meg új pártvezetőségét. Az új vezetőség munkáját dicsérte az a körülmény, hogy Kovács Miksa párttitkár, még ebben az évben új munkásotthont avathatott fel Nagyatádon szeptember 15-én, amelyen a kaposvári munkásdalárda és „munkás-műkedvelő gárda” is közreműködött. Az ipari munkásság bérmozgalmain kívül az arató munkások is sztrájkoltak ez évben a megyében: Nágocson, a berzenceiek Üszög- és Nosztánypusz- tán. A tavaszi sztrájkhullám (1913) oly nagyméretű volt a megye központjában,, hogy a kaposvári gimnázium és felsőkereskedelmi iskola igazgatói elhatározták,, hogy a sztrájkokra való tekintettel — az ifjúság megóvása érdekében — szüneteltetik az előadásokat.123 A március már a nagyatádi Selyem- és Cérnafonógyár munkásnőit is sztrájkban találta. Sikerült elérniük 20%-os béremelést. Az új esztendő még a pincéreket és a mészárosokat is szakszervezeti szervezkedésre ösztönözte. A párt 1913. évi „kongresszusát” pünkösd vasárnapján (május 13-án) tartották, amelyen ismételten új pártvezetőséget választottak. A tisztújító kongresszuson a pártközpontot Farkas István párttitkár képviselte. A tisztújítás után a városban a Mayer Vilmos féle kocsigyár munkásai is sztrájkba léptek május utolsó napjaiban, hogy magasabb bért, új kollektív szerződést követeljenek a maguk számára. A világháború kitörése előtti esztendőben igen nehéz volt a város munkásainak a helyzete, alig volt munkaalkalom a városban, 100 000 koronával kevesebb volt havonta a munkabér. Találóan jegyezhette meg a helyi Somogyvármegye 1913. július 27-i száma: „Kaposvárott sztrájkol a munka.” Az év végén még 1600 munkás volt munka nélkül a városban, a város magántisztviselői és kereskedelmi alkalmazottai is újabb sztrájkmozgalmakba kezdtek. 181