A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig

igazgatóság” elrendelte a munkások számára, hogy mindazok, „akik május i-én elmaradnak a munkahelyükről és nem dolgoznak az üzemekben, azokat elbocsátják munkahelyükről.”95 A kaposvári munkások májusi ellenőrzésén kívül a megyében még különösképp Barcsra és Szigetvárra kellett figyelniök a közigazgatási hatóságoknak és a karhatalmi alakulatoknak.

Még sokáig volt gyakorlat a belügyi kormányzat részéről, a május i-i ünnepségek bizalmas úton történő betiltása, a mozgalmi emberek előzetes letartóztatása, a kiutasítások és a kitoloncoltatások foganatosítása, a vasúti dolgozóknál pedig: a szolgálati elhelyezések és áthelyezések megtorló gyakorlata, hisz nemegyszer még az is megtörtént a kaposvári vasutasokkal is, hogy május i-re különféle horvátországi állomásokra és szolgálati helyekre vezényelték őket.

Mindamellett a város „bicsakos” (maradi) vezetőinek sokszor okozott gondot az a tény, - amelyet a „Kaposvár” című hetilap 1890. nov. 23-i száma is beismert, - hogy „nagymértékben elszaporodott” a városban „a veszélyes pro- letáriátus” ... „sőt, ma is tart a proletárok gyülekezése Kaposváron, nincs oly évnegyed, mely 20-25 ily családdal ne szaporítaná a lakosságot. A nyomor a falvakról hajtja be a munkátlan, vagyontalan népet” — a város perifériájára. Ezt a folyamatot már az sem tudja fékezni, hogy a 10 000 lakosú város vezetői az engedély nélkül letelepült proletárokat kitoloncoltad ák a város falai közül. A józanabb városvezetők azonban már harcolnak — foggal és körömmel - a vasúti főműhelynek Kaposvárra történő letelepítéséért, örülniök kell a Hitelbank hátterű: bankos uradalom városközponti bérletének, a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság gründolásának és a Cukorgyár mielőbbi tető alá hozásának.

Az élénk forgalmú kereskedővárosban felhalmozott kereskedelmi és banktőke, az iparfejlesztési törvények lehetőségeivel élve, kezdett az iparba invesz- tálódni. Ezért vette a helyi sajtó - mindenkor örömmel - a hasábjaira az afféle tudósításokat, vagy tanácskozások hírét, amelyeknek az volt a célja, hogy a megyeszékhelyen mielőbb meghonosodjék valamiféle nagyobb szabású ipar, vagy gyárüzem. Ez a törekvés meg is hozta csakhamar a maga gyümölcsét, - négy év múltán (1894-ben) a Cukorgyár már meg is nyitotta a kapuit.

„A szocialista mozgalmak továbbgyűrűznek a városban, - írta a megyei székhely egyetlen hetilapja - mint a csendes víz tükrébe dobott kő után annak hullámai tovább és tovább terjednek.” Ebben az egymásra is ható gyűrűzésben a különféle osztályok és rétegek is kölcsönösen hatottak egymásra. Tegnapelőtt még Szigetvárott, tegnap Barcson, s a századforduló előtti és utáni évtizedekben már Kaposvárott talál egymásra az ipari munkásság és földműves parasztság, a városi proletariátus és a falusi földmunkásság. Már Szigetvár és Barcs munkásmozgalmaiban is megfigyelhettük - a 80-as, de főképp a 90-es esztendőkben - az öntudatában egyre erősbödő és növekvő ipari munkásság politikai harcainak és szervezkedéseinek az agrárproletariátusra gyakorolt hatását, de - kölcsönösen - annak is a megfigyelői lehettünk, hogy a mezőgazdasági munkásság is milyen nagy figyeleméi kísérte az ipari munkások bérmozgalmait s szervezkedéseit.

Nem egyszer olvashattunk a közigazgatási hatóságok jelentéseiben arról, hogy

az ipari munkásság követeléseit és harcait ”a földműves lakosság nagyrésze is szívesen támogatja.”36 Ez történt Barcson is, nyilván ezért foglalt állást a munkások mellett a község bírájával az élen Barcs parasztsága is. A lakosság e szimpátiájával a háttérben merték a csendőrszuronnyal bátran szembenéző munkásvezetők ulti-