A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
1894 őszén nagy bizonytalanság elé nézett az a 200-300 barcsi munkanélkül, akiket a helyi vállalatok - „rakoncátlan és megbízhatatlan” magatartásukra való tekintettel - nem alkalmaztak munkára. A vállalatok - köztük is a Dráva- Gőzhajózási Vállalat — előszeretettel alkalmazták a - helybeliek rovására - az idegen illetőségű muraközi munkásokat. E 60—70 munkás elbocsátását kérték a helybeliek a vállalatoktól. Az október i-én kirobbant munkásmegmozdulás elfojtására a szigetvári főszolgabíró azonnal 30 csendőrt vezényeltetett ki Csurgóról, majd október 4-én újabb 15-20 csendőr-különítményt - mint írta - a „munkászavargások” gyors elfojtására. A mozgalom méreteire mi sem volt jellemzőbb, mint az a körülmény, hogy azzal már az október 8-án összeülő évnegyedes közgyűlésnek is foglalkoznia kellett. A táviratot is ismertető alispáni jelentés ekkor már némi megkönnyebbüléssel vehette tudomásul a dolgok - jelentések szerinti - alakulását, minek következtében a közgyűlés „a mozgalom elfojtása körüli gyors, tapintatos és erélyes eljárásáért” már köszönetét is szavazott a szigetvári járás főbírájának.80 A munkásmegmozdulás azonban jóval makacsabbnak bizonyult, korántsem lehetett olyan gyorsan pontot tenni a végére a közigazgatási hatóságoknak. A munkásmegmozdulás elfojtásával a szigetvári főszolgabíró volt megbízva, — ekkor még Barcs a szigetvári járáshoz tartozott - aki közcsend elleni kihágás, rabszöktetési kísérlet és hatóság elleni erőszak vádjával a „zavargók” közül 14-et letartóztatott és fegyelmi határozattal még Barcs község bíráját is felfüggesztette állásából, aki — szerinte - egy követ fújt a mozgalomban résztvevőkkel.87 Az 1894-es barcsi munkássztrájk alkalmával megfogalmazott követelések azonban arról is vallanak, hogy a szocialista eszmék még nem eresztettek mély gyökeret a jelentős fejlődésnek indult kisvárosban. A helyi munkanélküliek kenyérféltése is erősen közrejátszott a muraközi munkások alkalmazása elleni hangulat fokozásában. Az idegen (más megyebéli) munkások elbocsátásának a követelése a munkásszolidaritás teljes hiányáról tanúskodik. A mozgalom kapcsán lefolytatott vizsgálat folyamatában — mindezek ellenére - még két, igen jelentős momentumra is rámutathatunk. Az egyik szerint a megmozdulást 21 olyan munkás segítette elő, akik Budapestre jártak dolgozni, s onnét visszajőve, szocialista elveket hoztak magukkal és idehaza a munkásmegmozdulások legfőbb agitátoraivá és legfőbb szervezőivé váltak. Ilyenről győz meg bennünket — már 1889-ben is - a mernyei piarista uradalom jószágkormányzója is, amikor felhívta a gazdatisztek figyelmét a cselédek vallásos nevelésére, mivel - ahogy mondta — a ,,kóbollók” (a kóborlók) még a juhhodályba is bementek a cselédek után és izgatták őket.ss 1898 tavaszáról is hasonlókat jelentett a megye három főszolgabírája. A marcali főbíró azt tette szóvá, hogy a kéthelyí állomásra vezető út melletti árokban - márc. 7-én - a vasúti munkások „Jönnek a szocialisták” c. füzeteket találtak. A kaposvári járás főbírája pedig — márc. 24-én — a batéi csendőrőrs jelentése alapján azt hozta tudomására az alispánnak, hogy Czéh József kercseligeti lakostól több „Proletárok” és „Elnyomott munkásnép” című magyar- és németnyelvű röplapot koboztak el, amelyek a Baranya megyei vásárokon megforduló és „izgató vándor-szocialisták” kezéből került „mételyként” a megyébe. A szigetvári főszolgabíró pedig - május 18-án - a kishárságyi, a mozsgói és a Zöcske-pusztai aratók szerződésbontása kapcsán ugyancsak arról írt, hogy „valószínű az, hogy az országos vásárokra messze vi168
